kiskorú címkéjű cikkek
Ribéryt és Benzemát letartóztatták egy kis kurva miatt
Írta neo a(z) Bulvár, Celeb, Erotika, Szexhírek cikkek kategóriában - 2010/07/20
A két játékos egy kiskorú prostituálttal létesített kapcsolatot, hiába állítják, hogy nem tudták, hány éves volt a lány, mindkettőjüket lefogta a francia rendőrség. Három évet és 45 ezer eurós büntetést kaphatnak.
A francia rendőrség őrizetbe vette Franck Ribéryt, és Karim Benzemát, akiket azzal gyanúsítanak, hogy szexuális szolgáltatásért cserébe pénzt adtak egy 18 év alatti lánynak. A két játékost az év elején már kihallgatták az ügyben, miután az aktus idején a 16 éves kis kurva Zahia Dehar elmondta, lefeküdt a két játékossal.
Akkor mindketten tagadták bűnösségüket, Ribéry ügyvédje a rendőrség lépcsőjén adott nyilatkozatában megismételte az elhangzottakat: „Szándékosság nem merülhet fel, hiszen ügyfelem nem tudta, hány éves a lány, és ránézésre nem lehetett megállapítani, hogy kiskorú. A lány nem mondta el senkinek, hány éves, sőt, a sajtóban úgy nyilatkozott, hogy nagykorú” – mondta Sophie Bottai. A fiatalkorú prostituáltakkal foglalkozó ügyosztálynak csütörtök reggelig kell eldöntenie, előzetes letartóztatásban tartja-e a két futballistát, vagy szabadlábra helyezik őket. Franciaországban a prostitúció 18 év felett legális, de kiskorú megrontásáért akár három év börtön, és 45 ezer eurós büntetés is kiszabható.
Előző cikkek a témában: Kiskorúval szexelt a futballsztár – Ribéry kiskorú kurvás botránya ellenére is népszerű – Szexbotrány után megbocsát Ribery neje
Papi pedofília, gond van az olasz papokkal is
Írta x69 a(z) Extrém, Szexhírek cikkek, Teen kategóriában - 2010/07/17
Az olasz püspöki konferencia szerint az utóbbi tíz évben megközelítőleg 100 esetben indult az olasz katolikus egyházon belül eljárás szexuális visszaélések gyanújával.
Mariano Crociata, az olasz püspöki konferencia titkára kedden, a püspökök éves közgyűlése alkalmából tartott sajtótájékoztatóján közölte az egyház által becsült adatokat. Arról nem mondott részleteket, hogy hány ügy végződött a meggyanúsított egyházi személyek elmarasztalásával, illetve hány esetet jelentettek a rendőrségnek.
Crociata hangsúlyozta: az olasz törvények értelmében a püspökök nem kötelesek jelenteni az állami hatóságoknak az egyházon belüli visszaélések gyanúját.
Ezzel a nézettel szemben néhány, a szexuális bűncselekmények áldozatait védő ügyvéd arra szokott hivatkozni, hogy a püspököknek igenis van ilyen kötelezettségük, mert közhivatalt töltenek be.
A püspöki konferencia idei éves találkozója hétfőn nyílt meg. A testület vezetője, Angelo Bagnasco bíboros a megnyitón arra kérte a családokat, hogy bízzanak a katolikus egyházban a visszaélési botrány ellenére. Beszédében hangsúlyozta, hogy az egyháznak soha nem állt szándékában alábecsülni a probléma jelentőségét.
A napokban újabb, egyházon belüli visszaélési esetekre derült fény Olaszországban. Hétfőn Milánóban őrizetbe vettek egy 73 éves papot, akinek nevét jól ismerték a város meleg közösségében. A papot azzal gyanúsítják, hogy szexuális kapcsolatra kényszerített egy 13 éves fiút.
Savonában nemrég bíróság elé állítottak egy papot, aki a gyanú szerint megrontott egy 12 éves lányt.
Tinilányok imádata, Lolita vágyak
Írta Lolita a(z) Lulu naplója, Szex, Teen kategóriában - 2010/07/01
További cikkek, képek, videók Lolita és tinilány témában: Loliták Sue Lyon 12 évesen csábító nimfa – Loliták Dominique Swain Lolita – Loliták Alicia Silverstone – Loliták Jane March a szerető – Loliták Brooke Shields – Lindsay Lohan tizennégy évesen már szexelt és drogozott – 18 éves pornósok – Nem vagyok Lolita! Könyvajánló – Remi tinilány erotikus képek – Vladimir Nabokov Lolita – Testvér szerelem 17 évesen – Russian Lolita – Brigitte Bardot és a Lolita szindróma – Lolita: Szökés az intézetből – Lolita történet Patika Lolita: Patika – Blonde Lolita hardcore videók – Tinikurva nyeli a spermát – Lolita 17 perces pornóvideó – Tinipinák a neten – Pop Loliták könnyűzene pinaszőrzet nélkül – Állatságok és Loliták extrém szubkultúra – Tini pornó – Lolita jelenség – Russian Lolita – Lolita appendicitis – Amatőr Lolita
A szűz lányok imádata a Szüzek.com oldalról: A szicíliai Lolita naplója - Pretty Baby, Brooke Shields Lolita szerepben - Gyermekpornónak a pucér 10 éves Brooke Shields - Lolita végbélnyílásásnak perverz történetei - Polanski perverzkedett a tinivel, nyilvános a szextörténet - Viva Small, Ihász Petra magyar tinipornós szexvideó - Tinipinák, melyiket választanád - Tinipina parádé - Tinipornó a művészfilmekben Ken Park - Basznivaló szűz tinicsaj - Told már le a bugyid, és mutasd a puncid - Szeretik a politikusok a tiniszexet? - Tiniként már javában szexeltek
Kilenc évet kapott a pedofil a kislányért
Kilenc évnyi letöltendő szabadságvesztésre ítélték azt a férfit, aki, miután on-line megismerkedett egy fiatal lánnyal, kihasználta annak hiszékenységét. Kilenc év letöltendő szabadságvesztésre és további ötven év megfigyelésre ítélték a 27 éves Morgan Douglas Jones. A férfit tavaly tartóztatták le, miután az Egyesült Államokon átutazott egy tizennégy éves leányzóval. A leánnyal a World of Warcraft nevű on-line szerepjátékban ismerkedett össze. Saddie “Elaine” Julian a hozzá hasonló korú tinikhez hasonlóan elégedetlen volt életével és családi problémákkal küzdött. A férfi – akit a történtek előtt nem sokkal hagyott el felesége – felajánlotta, hogy segít a problémákban. A leány pótapaként tekintett a segítőkész férfire.
Amikor megérkezett a Julianék lakásához, első dolga az volt, hogy a leányt egy közeli hotelbe szöktette, ahol szeretkeztek. A pár a következő nap elhagyta az államot, végül Washington államban egy kempingben fogták el őket. Az út során Jones alkohollal és gyógyszerekkel kínálta a leányt, akivel többször is szeretkezett. A bíró indoklása szerint Jones azért kapott kemény ítéletet, mert „a leánynak nem nyújtott valódi támaszt, csupán a szex miatt érdekelte… Ez az ember gonosz dolgot művelt a leánnyal; gonosz, mivel máshogy is cselekedhetett volna.”A leány még legalább egy évig terápiára szorul a lelki sebek miatt – de egy biztos, jó ideig nem fog World of Warcraft elé ülni. Ha ez nem veszi rá a szülőket, hogy figyeljenek a gyermekeik on-line életére, mi fogja?
Polanski erőszakos nemi közösülése vaginába és análisan
Az esetnek egy, az korábbi cikkben szereplőnél is részletesebb leírása:
Tiltakozása ellenére análisan, vaginálisan és orálisan is közösült 13 éves áldozatával Roman Polanski, aki italt és drogot adott a kislánynak a bűncselekmény elkövetése előtt. Az ABC News megszerezte a 32 évvel ezelőtt megerőszakolt lány vallomásának másolatát, melyből további megdöbbentő részleteket is megtudhatunk az esetről.
A vallomás szerint Samantha először saját otthonában találkozott az akkor 43 éves rendezővel, aki ekkor megkérdezte az édesanyjától, hogy lefotózhatná-e a francia Vogue számára. A nő igent mondott, Polanski pedig egy hét múlva megjelent, és elvitte a lányt egy közeli domb tetejére, ahol megkérte, hogy cserélje át a pólóját, amit a lány meg is tett. Ezután arra kérte, hogy pózoljon félmeztelenül a kamerának. Samantha erre se mondott nemet, annak ellenére, hogy meglehetősen kellemetlenül érezte magát a szituációban.
A lány hazatérte után nem számolt be édesanyjának a meztelenkedésről, ehelyett úgy döntött, hogy ha legközelebb jön a rendező, akkor elutasítja őt. Polanski nem sokkal később ismét megjelent, Samantha pedig fogadalma ellenére vele tartott.
Polanski ekkor egy ismeretlen lakásba vitte, ahol csinált néhány képet róla, majd Jack Nicholson lakásába hajtottak. Itt a rendező pezsgőt adott neki, majd megkérte, hogy vegye le a felsőjét.
Polanski nem sokkal később megkínálta a lányt egy erős, hallucinogén droggal, amit Samantha bevett. A rendező ezután megkérte, hogy vetkőzzön le, és üljön be a jacuzziba. Polanski ilyen pozícióban is csinált róla néhány fotót, majd levette ruháját, beszállt a lány mellé, átölelte a derekát, kezét a csípője felé csúsztatta, mire Samantha kiugrott a kádból és a fürdőszoba felé hátrált. Polanski követte a lányt, aki közölte, hogy haza akar menni.
A rendező nem engedett a kérésnek, ehelyett rábeszélte, hogy feküdjön le a hálóban, és pihenjen egy kicsit. A lány a bent lévő kanapén foglalt helyet, a rendező pedig leült mellé és megpróbálta megcsókolni. Samantha tiltakozott, és ismét megkérte, hogy vigye haza. Ez Polanskit nem érdekelte különösebben, letérdelt, és a lány vaginájához helyezte a száját. Samantha ekkor heves tiltakozásba kezdett. Hiába, Polanskit már nem lehetett megállítani, megerőszakolta a lányt, akitől aktus közben megkérdezte, hogy szed-e tablettát, illetve, hogy mikor menstruált utoljára.
“Szeretnéd, hogy hátulról is beléd menjek?” – hangzott a következő kérdés, a választ viszont nem várta meg a rendező, análisan is behatolt a gyermekbe. Az erőszakot egy kopogás szakította félbe, Anjelica Houston érkezett meg. Polanski kiment az ajtóhoz és résnyire kinyitotta. Közben Samantha felöltözött, és elindult az ajtó felé. Mikor megkérdezték a lánytól, hogy miért nem mondott semmit a nőnek, azt válaszolta: azért, mert nagyon félt Polanskitól.
A rendező ezután becsukta az ajtót, és tovább folytatta a nemi erőszakot. Miután végeztek, hazavitte a lányt. Az esetre úgy derült fény, hogy Samantha testvére kihallgatta, amint elmeséli az esetet a barátjának. Az édesanyja azonnal hívta a rendőrséget, és Polanskit másnap letartóztatták. Whoopi Goldberg mégis azt állítja, hogy ez nem erőszak! Polanski újabb lányt késznyszerített anális szexre cikk ittt
Polanski szerepért kúrta seggbe a 16 éves Charlotte Lewist
Írta Mizogin a(z) Bulvár, Celeb, Szexhírek cikkek kategóriában - 2010/05/18
A 42 éves Charlotte Lewis a hétvégén állt elő azzal, hogy a rendező – aki ellen több mint harminc éve folyik hasonló ügyben eljárás – őt is megrontotta annak idején. Nemi erőszakról azért nem volt szó, Lewis 16 évesen önként döntött úgy, hogy él a korántsem lovagias ajánlattal: ha szerepet akar a Kalózokban, azért dugni kell.
Charlotte Lewis angol színésznő 16 éves volt, amikor jelentkezett Roman Polanski Kalózok című filmjének válogatására, majd meg is kapta a szerepet. A színésznő 26 év elteltével, múlt pénteken érezte szükségét, hogy elmesélje, pontosan hogyan.
Charlotte LewisLewis esetében azonban szó sem volt erőszakról vagy tiltakozásról, az ő esete inkább a szereposztó dívány kategóriába tartozik. Mint a Daily Mailnek adott hétvégi interjújában azonban hangsúlyozta: rá volt kényszerítve, hogy elfogadja a rendező ajánlatát, mert nagyon kellett neki a pénz.
„Csak annyit mondott, rendkívül hűvösen, hogy ’Ha nem vagy elég nagylány ahhoz, hogy lefeküdj velem, akkor ahhoz se vagy elég nagylány, hogy részt vegyél a válogatáson. Le kell feküdjek minden színésznőmmel, így tudom megismerni, formálni őket’” – idézi vissza a most 42 éves Lewis Polanski szavait, amelyek a férfi lakásán, négyszemközt hangzottak el. Mint mondja, ekkor otthagyta Polanskit, azzal indokolva a lelépést, hogy neki barátja van, de később visszatért a lakásba, aminek eredményeként meg is kapta a szerepet. Tovább a teljes cikkre
Legalább hússzor megerőszakolta a lányát
Írta Gamemaster a(z) Szexhírek cikkek kategóriában - 2010/05/15
A 45 éves férfit 2009. június 10-én a Szekszárdi Városi Bíróság erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, könnyű testi sértés és állatkínzás miatt nyolc év fegyházra ítélte, emellett tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A másodrendűként, kiskorú veszélyeztetésével és szemérem elleni erőszakkal vádolt 46 éves élettársára a bíróság két év, öt évre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki. A másodfokon eljáró Tolna Megyei Bíróság szerdai határozatában új eljárásra kötelezte a városi bíróságot, amely az indokolás szerint az egyik, nemi erkölcs elleni bűncselekményt tartalmazó vádpontban nem hozott érdemi döntést, s ezzel eljárási hibát vétett. A hatályon kívül helyezés indoka volt az is, hogy az egyik gyermek sérelmére elkövetett testi sértés tekintetében nem volt teljes körű a bizonyítás.
Az elsőfokú ítéletben ismertetett tényállás szerint a férfi 2003 és 2008 között követte el a terhére rótt bűncselekményeket. 2005-ben, akkor 15 éves nagyobbik lányát két-három alkalommal, 14 éves kisebbik lányát pedig legalább hússzor erőszakolta meg. Emellett 1988-ban született nevelt fiát bántalmazással arra kényszerítette, hogy a kisebbik lányával, valamint saját anyjával közösüljön, majd a lányt és az anyát kényszerítette fajtalankodásra.
A paranoid, agresszív személyiségként jellemzett férfi rendszeresen bántalmazta gyerekeit; egy ízben „családi összetartozásra” való hivatkozással arra kényszerítette őket, hogy ejtsenek magukon sebet. Máskor kisebbik leánygyermekét megrugdosta, mert úgy gondolta, hogy az terhes.
Első fokon állatkínzás miatt azért marasztalták el a vádlottat, mert gyerekeit arra kényszerítette, hogy öljenek meg négy macskát és két kutyát. Az ügyben a rendőrség 2008-ban indított nyomozást, miután a férfi nagyobbik lánya az iskolában beszámolt a történtekről.
A per szerdai tárgyalásán a férfi védője a vádpontok alól – az állatkínzást kivéve – a vádlott felmentését, az asszony képviselője az ítélet helybenhagyását, míg az ügyészség a súlyosbítását kérte. A bíróság meghosszabbította a két éve fogva tartott férfi előzetes letartóztatását.
Az iskolában hatan erőszakolták meg egy seprűvel
Még gyerekek a könyörtelen erőszakolók, így nem lehet megbüntetni őket! Egerbakta: az egerbaktai általános iskola egyik tantermében várta a következő órát, amikor hat iskolatársa rárontott. A védtelen gyerek állami gondozottként él Egerbaktán.
- Hallottam róla, hogy mit csináltak szerencsétlen kislánynyal. Még hogy egy ilyen állatias tett után nem kapják meg méltó büntetésüket ezek a gazemberek! – háborodott fel egy helybéli. A kislányt először lefogták, majd a földre teperték, ahol minden ruhát lerángattak róla. Úgy tudjuk, a kislányt egy seprű nyelével erőszakolta meg a hat támadó közül az egyik. A könyörtelen tinik mind 14 év alattiak, így nem bünteti őket a törvény. Tovább a teljes cikkre
Pedofíling
Írta deface a(z) Szexhírek cikkek kategóriában - 2009/08/14
A fiatal francia szerző, Nicolas Jones-Gorlin regénye a 2002-es év botránykönyve volt Franciaországban a Pedofíling
1. Minden akkor kezdődött, amikor megpillantottam Dorothée-t.
A szokásos helyemen ültem a moziban, a vászontól nem messze, a sor közepén, ahonnan klasszul belátható az egész terem, és a középpontban érezhetem magam.
A szerda a gyerekek napja.
A Hófehérkét adták.
Szeretem nézni a csöppségek arcát, miközben Hófehérke a kövér, piros almát ropogtatja, a szájuk, mint a karika, a szemük fényleni kezd, az arcukon pír.
Általában befészkelem magam a székembe, a teremhez hangolódom, és egymást követő hullámokban jutnak el hozzám a csöppségek érzelmi megnyilvánulásai, átjárnak, megtelek velük, forrósághullám önti el a testem, maga alá temet, és finoman, szép lassan fuldoklom benne. Halott vagyok, aki új életet kap. Elem, melyet feltöltenek. Általában így történik. Még csak néznem sem fontos; olykor a jelenlétük, visszaverődő hangjuk, egy illat is elég.
De hirtelen ott termett Dorothée…
Azelőtt sosem láttam. Egy gyári krapek, egy mérnök lánya, mondták a tárgyaláson.
Dorothée Vernay.
A film elkezdődik, körbeskubizok. Dorothée három sorral feljebb ül, és amikor a tekintetem rátéved: bomba robban bennem. Bomba tele rózsaszirmokkal, melyek esőként hullnak vissza a szívemre.
Zoom az arcára. Dorothée kilencéves. Legfeljebb tíz. Hét, mondta az ügyész a tárgyaláson; csak hüledeztem: micsoda koraérettség! Olyan mohón bámulom, mintha a képe mindig is a génjeimbe lett volna égetve. A fotója a DNS-embe.
A haja…? Niagara falls angora. Tus. Inka ecsettel húzott vonás. Maja arabeszk. A teste apró pontokból rajzolva. Cseppfolyós. A szája magába nyeli a tekintetemet, a szája hirtelen magához szippant, lehetetlen szabadulni. És a fejemben az jár: szeretnék mellette lenni, szorosan hozzásimulni a testéhez. Emlékszem, akkor támadt először ilyen gondolatom. Hozzásimulni. Szorosan. A testéhez. Mindegyik szótól, mindegyik szótagtól tovább duzzadt a farkam.
Hozzásimulni.
Szorosan.
A testéhez.
Elég volt egy pillanat, és tisztára bezsongtam, felálltam, kimentem a teremből friss levegőt szippantani, csurom víz voltam, elakadt a lélegzetem, csak úgy kapkodtam levegő után.
Önmérséklet, mondtam magamban. Ragadd meg keményen a gyeplőt. Te vagy a pilóta. Úgy hittem, bármit kontrollálni tudok; a férfiak mindig azt gondolják, hogy csak rajtuk áll a döntés, nincs semmi gáz, keep control, ilyen marhaságokat. Csakhogy a zsilipek nyitva voltak, az az igazság. A kurva igazság. A gát, amely egyik oldalon a szart, a másikon meg a jó dolgokat tartóztatja fel, ez a gát szilárdan tartott Dorothée-ig.
Dorothée szétrobbantotta. Dorobbantás.
Kimentem a klotyóra. Megnéztem a képem a tükörben; valami változóban volt. Félelem fogott el. Megbaszni Dorothée-t. Megbaszni. Megbaszni. Megbaszni. Szopj le. Szopj. A szavak áthatoltak a gát repedésein. Megtelt velük a szám, a faszom.
Kész voltam feladni magam a zsernyákoknak. Szaladni, hogy kettőre zárjam magamra az ajtót, esküszöm, kész voltam levágni a kezem, sőt a faszomat is, de hirtelen valami engedett, és hallottam, hogy egy hang azt mondja: – Menj. Várd meg. Kövesd. Ő a tiéd. – A tükörből jött a hang, a tükörképemtől.
– Rendben – mondtam. – Megyek.
– Príma – mondta a tükörkép. – Hamvas barack az a kiscsaj. – Nevetett.
– Nem akarom bántani – mondtam.
– Mi ebben a bántás? Csak simogatást akarunk. A simogatás nem bántás.
– És ha félni kezd?
– Nem fog félni.
– És a szülei?
– Nyugi, gondom lesz mindenre.
Kiskölyök koromban pont így beszélgettem magammal. Játszottam a jót meg a rosszat. A kemény legényt meg a bohócot. Azért ezt a játékot játszottam, mert gyakran voltam tökegyedül; elment vele az idő. Egy csomó embert találtam ki magamnak. Nincs ebben semmi őrültség. Tudtam jól, hogy a tükörképemmel beszélgetek, saját magammal, a kurva lelkiismeretemmel, de ennyi. Ez azonban mit sem változtatott a dolgokon.
Vár rád, gondoltam. Dorothée vár.
Megfigyelőállásba helyezkedtem a mozi kijáratánál. Jöttek kifelé az emberek, és egy pillanatra félelem fogott el: mi lesz, ha Dorothée szülei kocsival vannak. A város nem nagy, de mindig akadnak, akik kocsival furikáznak.
Nem így történt: Dorothée kijött a moziból; az anyja fogta a kezét. Apa sehol. Szerdánként gürizik. Vagy talán nincs is apa. Elhaladtak mellettem, és az anya rám mosolygott. Általában rokonszenvet keltek. Kellemes a megjelenésem. Általában tűrhető. Normális.
Nyomban üldözőbe vettem őket; kezdett felállni.
– Jó napot – mondtam az anyának. A szokásos köszönés az afféle kisvárosokban, mint a miénk. Három bank. Egy mozi. Egy színház. Unalom.
Válaszolt:
– Jó napot. – Még meg is állt. Nem volt jegygyűrű az ujján: modern asszony, vagy nincs férjnél. Zöld jelzés, mondtam magamban.
Rámosolyogtam Dorothée-ra, a kedves felnőtt teljesen hamis álarcmosolya, az anyának címezve.
– Köszönj a bácsinak, Dorothée.
A kiscsaj odavetette:
– ’napot. – Zenei hangjegy. Napkelte.
Annyira féltem, hogy látni lehet a kidudorodó faszomat, hogy oldalra húzódtam. – Szép film, ugye? – mondtam.
– A Hófehérke? – kérdezte az anya.
– Imádom! – Dorothée-ra néztem. – Hát te?
Nem felelt, helyette az anyjára nézett, és azt mondta neki:
– Mama, azt ígérted, kapok egy fagyit.
Az anya alig hallotta; engem fixírozott. Nem voltam közömbös a számára, az biztos. Én válaszoltam helyette:
– Ha akarod, meghívlak egy fagyira… – Pillantás az anyára: – Azazhogy meghívom mindkettőjüket…
A tárgyaláson azt mondta az ügyész, hogy gyűlölöm a nőket, hogy gyűlölöm Dorothée anyját, hogy ártani akarok neki. Ez nem igaz. Teljesen hamis. Önmagában véve nem volt ellene kifogásom. Pontosabban: zavart, de ez minden.
Egy teaházban kötöttünk ki, kissé távolabb, Dorothée már nem fagyit akart, süteményt akart.
– Cseresznyéset, mami!
Én azt szerettem volna, ha elszopogat egy jégkrémet. Még erősködtem is, elég otromba módon. A csavaros és pornográf gondolatok szédítő sebességgel követték egymást agyam vetítőtermében, mozgóképen mozgok éppen puncikádban.
Az anya azt kezdte mesélni, hogy a férje gyakran van távol, nemrég jöttek a városba a férje munkája miatt, káder, felelős beosztás, folyton távol, ez a kurva az összes mondatával azt sugallta: gyere, bassz meg, bassz meg keményen, kurvára unatkozom, igazi szajha vagyok. De az is lehet, hogy nem. Végül is baromira nem érdekelt. Elegendőnek találtam a fejemet rázogatni, banalitásokat megereszteni.
– Sokszor esik itt.
Vagy:
– Nedves vidék ez.
Gyakran hallom, hogy meleg színezete van a hangomnak. Sanzonénekes-hang. Elolvad tőle a szív, az ölben tűz. Sinatra-stílus. A voices Rolls-Royce-ja. A nők szarnak az értelemre; a zenét hallgatják. Megbaszlak. Megbaszlak. Megbaszlak. Salsa. Mambó. Bossa nova. Tangó. Hát ez duruzsolhatott az anya fejében.
Én a szemem sarkából Dorothée-t lestem. Lestem a cseresznyéket, ahogy sorban eltűnnek a szájában, és az járt a fejemben: én vagyok az a cseresznye. Meg az ott. Meg az. És az is. És a makkom fehérre izzott. És a szájzugokban cukrászkrém csordult ki. Ínycsiklandó. Ínycsiklondó.
Egyik üveg vizet rendeltem a másik után, itattam egyre a kiscsajt.
– Biztos megszomjaztál a sütitől, nem?
– Igen, bácsi.
– Hívj Simonnak, jó?
– Simon…
Az, hogy Simonnak nevezett, a saját nevemen nevezett, szinte olyan volt, mintha benne lennék, bizonyos módon belehatolnék! Belecsúsznék. Ssssimon!
Becsavarodtam. De ő ivott. Még mindig ivott. Megvolt a tervem. Azt akartam, hogy pisilnie kelljen. Ki akartam kísérni a mosdóba, és megbaszni a mosdóban, mert minden további pillanat végtelen pokolszerűség volt. Amikor éget a vágy. Amikor úgy érzed, hogy ha szétnyitnak, csak láva van belül, halálos füst, magma. Amikor úgy érzed, a molekuláid meg akarnak válni tőled. A sejtjeid már nincsenek messze a Nagy Bummtól, már nincs tíz másodperc… kilenc másodperc… nyolc… hét… három… kettő…
– Mama, pisilni kell – mondta végre.
– Akkor rajta! – mondta az anya.
– Nem tudom, hol van…
– Kérdezd meg, drágám.
Én, mint aki álomból ébred, tökéletesen semleges, visszafogott, szürke hangon:
– Ha akarod, odakísérlek, Dorothée. – Aztán az anyának: – Leöblítem ezt. – (Magyarázat: ettem egy csokis süteményt, és az ingem ujja – jaj, de peches vagyok – foltos lett.)
Ez az! Dorothée előttem lépked! Kettesben vagyunk! Az egész olyan, akár egy lassított felvétel: megőrjít minden egyes lépés a padlószőnyegen. A szívem szambázik. Szamba-ssz! Szamba-ssz! Bassz. Bassz. Bassz.
Előttem: a célpont: a női mosdó ajtaja. Bugyirózsaszín. Közvetlenül mellette: a férfimosdó. Levendulakék.
Dorothée még mindig lépked. Hajtincsei táncolnak a tarkóján, dark lasers, áthatolnak rajtam, sötétségsugarak. Szememmel máris lehúzom ruhácskája cipzárját. A farpofái közé hatolok. Szememmel máris seggbe kúrom.
Még mindig lassított felvétel: benyomom a bugyirózsaszín ajtót, és betessékelem rajta Dorothée-t.
Hirtelen hátrafordulat: lecsekkolom a hátországot: senki: azonnal Dorothée után indulok.
És már odabent, rózsaszín kő, virág alakú lámpa, csiga formájú mosdó, élénk fények, lassan közelítek a csapok felé, és egészen fesztelenül vizet engedek az ingem ujjára, mintha ez volna a legtermészetesebb.
Érzem a hátamban Dorothée mozdulatlan jelenlétét.
– Mi az, nem kell pisilned? – mondom. És komolyabb hangon hozzáteszem: – Nem várhatunk itt egész nap, Dorothée.
Az ügyész sosem említette, milyen engedelmes volt. Erről sosem beszélt. Vajon miért tette, he? Csak azt akarom mondani: hétévesen már meg tudja különböztetni az ember a női meg a férfi slózit, a nemeket. Tudta! Igaz, ez semmit sem igazol, semmit, semmit, nothing, őrült vagyok, meglehet, de akkor is tudta, rikolthatott volna, ordíthatott, segítségért kiálthatott volna.
Dorothée nem tett semmi ilyet. Dorothée engedelmesen, ahogy az egy hétéves kislányhoz illik, az egyik vécéfülke felé indul.
És ez mind semmi: amikor rákacsintok, amikor hátrafordulok, amikor a szemébe nézek, nem süti le a sajátját, állja a tekintetemet, nem néz másfelé, és én tudom, hogy tudja, hogy tudjuk, mi fog történni.
Felgyűrte a ruháját.
Látom a punciját!
Egy pillanatig képtelen vagyok mozdulni, képtelen kinyitni a számat, gondolkodni. Egy pillanatra megáll az idő. Az egész világegyetem létezése félbeszakad. Csak mi ketten létezünk Dorothée-val, összetartozunk, szemem összekötve a puncijával.
A vizeletsugár és a geckóm első cseppjei egyszerre buggyannak elő.
Megállhattam volna itt, ez elvileg igaz. A legrosszabb esetben szemérem elleni bűntett volt ez addig, valami ilyesmi, vagy erkölcsrontás, vagy tudom is én.
Megtehettem volna…?
Nem, nem tudtam.
Lehetetlen!
Még ha el is távolították volna az agylebenyemet, a testem megtette volna, a testemnek mégis sikerült volna megtenni azt az egy méter ötven centit, amely elválasztott bennünket. Még ha ki is tépték volna a lelkemet! Még ha egy mesterlövész telibe is találta volna az agyalapi mirigyemet vagy a nyúltvelőmet! Még ha fel is darabolták volna a testem, a nyelvem ugyanazt tette volna: arra a puncira tapadt volna, hódolt volna neki, belakta volna, lepke egy szűz virágon, lepke egy rügyön.
A kurva nyelvem!
Az áruló!
Kezdi a suckot, nyal, megrészegül Dorothée világos vizeletétől, szüzessége cukrától!
A kurvák királynője persze ekkor döntött úgy, hogy benéz; ekkor billent meg szépen minden, ekkor szopatott meg a sors, ekkor döntötte rám minden nyomorúságát.
Az anya, hölgyeim és uraim!
Az anya betoppan.
Szeme kiesik az arcából.
A világegyetem ráokádja horrorfilmjét: egy szörny csókolgatja a húsából lett hús pináját.
Az anya szája nem tudja, mitévő legyen. Egy pillanatig habozik a dÖbbenet Ö-je, a bOrzalom O-ja, az őrÜlet Ü-je között.
Az első kiáltás. Valami értelmetlen hang. Csak egy hang. Nem emlékszem.
Már állok.
Mindjárt jön a második kiáltás.
Bemázolok egyet a képébe. Az első ütés. Megtántorodik, viszi előre a testsúlya, a mosdóknak csapódik.
Dorothée:
– Mama!
A lábam most találkozik a hasával, és ököllel is bemaszatolok neki egyet, ezúttal a mellébe, és a szememből könny csordul, mert hirtelen kezdek rádöbbenni, mit teszek éppen, ó, a picsába!
Dorothée:
– Mama!
Egy hang bennem:
– Kuss legyen!
Újabb ütés, az anya végleg elterült a földön, Dorothée üvöltött, üvöltött egyre, hogy mama, mama, mama, én meg: kuss legyen, kuss legyen, kuss legyen. Hát így történt.
Ő volt az első ember, akit megütöttem.
Egy nő.
Mielőtt ez történt, harminc alatti férfi voltam, ügynökként utazgattam két-három régióban, és egy panelban laktam, nem voltam se szép, se ronda, tévé, hifi, haverok, ám egyik sem igazi barát, olykor egy-egy barátnő, egy normális, többé-kevésbé komfortos élet összes kelléke, a lényeg, hogy semmi nélkülözés, egy átlagos város, és egyfajta szenvedély a kiscsajok iránt, de anélkül, hogy ez tettekben is megnyilvánulna, csak afféle plátói szerelem, nem több.
Mielőtt a zsilip engedett bennem, a szar odaszorult, ahová kellett, és ahogyan kellett, lelakatolva, bereteszelve, bebörtönözve, szigorúan őrzött zárka.
2.
– Tudod, mi történik a pedofilokkal, ha börtönbe kerülnek? – mondja hangosan az egyik zsaru, ahogy elhalad a cellám mellett.
– Nem… – mondja egy másik zsaru.
– A végén mindig elkapja őket a többi letartóztatott…
– Hú!
– És aztán seggbe kúrják…
– Huhú! – Pauza. – És aztán?
– Lenyisszantják a tökét!
Amikor letartóztattak, egy szót sem bírtam kinyögni, egyetlen értelmes hang sem jött ki a számon, megbilincseltek, bevittek a rendőrségre. Eközben egy mentőkocsi kórházba szállította az anyát, és láttam, hogy Dorothée eltűnik egy rendőrautóban. A rabomobilban hallottam először a szót: „pedofil”. Akkor egy pillanatig sem gondoltam, hogy a rendőrnő, aki kimondta, rólam beszél. Csak amikor arcon köpött, csak amikor a nyál átrepült a téren, csillogva, remegve, és ostorként egyenesen az arcomba csapódott, igazából csak akkor ocsúdtam fel.
Pedofil.
Aki megerőszakolja a kislányokat.
Aztán jött a börtön. Az előzetes. A kérdések. Bevágtak egy spéci cellába, egy üvegkalickába egy semmibe nyíló helyiség közepén; az egyetlen látvány: a zsaruk, akik szépen bezárva tartottak az üvegbuborékomban, akik all day long kukkoltak.
A világ ennyire zsugorodott: egy teljesen hangmentes üvegbuborékra, semmi, nulla, a zsaruknak van egy mikrofonjuk, hogy kommunikáljanak veled, neked meg egy telefonféleséged, hogy válaszolj nekik.
Az őrök néha szándékosan bekapcsolva hagyták a mikrofont, hogy zrikáljanak, pocskondiázzanak.
– Szerinted kikerül innen? – kérdezi a number one őr.
– Soha! – röhög a kettes számú őr.
Még csak azt sem tudom megmondani, hogyan néztek ki, folyton cserélgették őket. Bajsza van, nincs bajsza, szőke, barna. Mind egyformák vagytok: az arcotokon gyűlöletfestmény!
Az újaknak mindig volt valami új ötletük, valami képtelenség. Az egyik egyenesen levizelte a cellám falát. És ott volt a fájdalom is. Az embernek gyakran fáj valamije, ha így bezárják: gyomorfájás, fejfájás, migrén, pech, kín, fájó szabadsághiány. És aztán a félelem. A hamisítatlan. Amikor az enzimektől felpüffed a has reggel-délben-este. Dorothée anyja gyakran visszatért álmomban, hogy sövényvágóval kiheréljen. Motor bekapcs, zzzzZ! Nyissz! Nyissz! No more herék! Dorothée anyjának véres arca. Az ordító Dorothée, a mosdóba belépő első emberek, viaszosan szétfolyó, rettenettől torz arcuk. Rendszeres időközönként visszatértek, felvillantak bennem a képek, csak úgy, minden figyelmeztetés nélkül. Mintha az egész világ gyűlölete áradt volna be hullámokban a cellámba, hiába volt mindentől elszigetelve. Áradt befelé, hiába volt csukva a szemem, reteszre zárva a szívem. Áradt befelé. Áradt befelé. Áradt befelé.
Aztán egyik nap meglátogatott egy fiatal krapek, divatos szemüveg, diplomatatáska, menő öltöny, egy kicsit olyan volt, mint én, de még a börtön előtti időkben, elég dögös, mondhatni, szép a szemében extraként csillogó fénnyel; a mikrofonon keresztül beszélt hozzám, nem sértegetett, no zrika, no odamondogatás, no pisi.
Egyszerűen azt mondta:
– Én vagyok az ügyvédje. Forrás: konyv.tuja.hu


Legutóbbi hozzászólások