Ma reggel első dolgom volt, hogy felállítsam Bikám faszát. Egy darabig húzogattam-húzogattam, de hamar ráuntam. Felszólítottam, hogy álljon fel, dőljön előre, és kissé húzza szét nekem a seggét, mert ki akarom nyalni. Különös, hogy felizgultam a puszta gondolatára is, pedig nem először csináljuk. Bikám tette a dolgát, én pedig letérdeltem a seggoltárhoz és mélyen behatoltam nyelvemmel Bikám járatába. Tudom, hogy ezt imádja. Közben megengedte magának azt a pimaszságot, hogy kezével lassan sodorgatni, majd egyre növekvő iramban verni kezdje a farkát. Én egy határozott mozdulattal rávágtam a túlbuzgó praclijára. Egy darabig nem engedtem, hogy verje magának, majd amikor láttam, hogy mennyire szenved, segítettem rajta. A seggnyalásból vad szopás lett, amitől telespriccelte gecivel az arcomat. Csak kettőt kellett húznom rajta és máris elélvezett. Nemes férfimagja ellepte a hajamat, és nem győztem törölgetni a jobb szememből. Tegnap kicsit italoztunk, és én vagy 5 korsó finom sört megittam, míg Bikám azt hiszem csak hármat – a kis buzi nem bírja valami marhára a piát: a kínai orvoslás szerint a veseműködés szoros összefüggésen van a nemiszervek aktivitásával: talán ezért jött rám korán reggel a nyalhatnék-szophatnék. Most is zsong a fejem, mi a fasztól? Már érzem, hogy közeledik a baszhatnék ideje is. Bikám fölöttem magasodik, én pedig úgy nézek fel rá, mint leteremtett kislány az apjára.
- Hülye fasz – mondtam neki mosolyogva.
- Péniszirigységed, kisanyám, az van! – válaszolta. Talán igaza van.