Idegen vágy

Az éjjel buli volt. Lassan, döcögősen, „lefulladósan” vágtunk bele az éjszakába. Nekem bűntudatom volt, neki meg szar hete. Nem akartam hallgatni, ahogy panaszkodik nekem, nem voltam kíváncsi rá. De egyik üveg bor után jött a másik, meghallgattuk egymást, ahogy a barátok között szokás. Mert ő tényleg barát, és ez olyan ritka, és annyira érték. Na meg túlontúl intim… Ígyhát a sok-sok célozgatás, közeledés, próbálkozás után, egyszercsak kicsúszott a számon, hogy „szeretnék veled lenni… ööö… szexre gondolok, igen.” Furcsa, hogy nem hozott zavarba, amit mondtam. És izgató, hogy őt sem hozta zavarba.

Persze, túl régóta gondolkodunk már ezen. Bizonytalanná tesz, hogy nem farka van. Meg, hogy a szex tönkreteheti a barátságot, amit hosszú éveken át építettünk és erőstettünk. Ígyhát csak megölelt. -Kész szerencse, hogy a férfiaknak nincs melle! Mert ha két nagymellű lány ölelkezik, akkor aztán gondosan össze kell igazítani őket, hogy kényelmes legyen.

Aztán belevetettük magunkat a táncoló tömeg és a mámorító zene ritmusába. Az összebújások szaporodtak, a simogatások egyre merészebbek lettek. Már nem tudtam ellenállni, hogy ne érjek a melléhez, miközben ő is egyre csak ölelgetett és bújt hozzám és belém. De olyan közönséges, mindig megvetettem azokat a lányokat, akik azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy eljátszák a legalábbis biszexualitást, kizárólag tömegrendezvények keretein belül és férfifogás céljával. Valahogy ő is így gondolhatta, mert többször megjegyezte, ha kimennénk, nem lenne kérdés, hogy azonnal megcsókolna.

Végül elért a hajnal, és álmosan vártunk a taxira. Ketten, kétfelé indultunk. Még egy utolsó ölelés, és a puszi már a száját érte. …

*Pontosabban szokatlan vágy, nem tudom, mit kell csinálni vele. Csak érzem, hogy eláraszt néha, és nem akarok ellene tenni. Egyébként a barátságok többségéhez csak azért nem kapcsolódik szex, mert a felek azonos neműek. De a barátság intimitása néha megköveteli, hogy valami mégis történjen. Hát, majd történik, egyszer, végre, valahára