Történetek

A gyönyör medálja

Aznap miniszoknyát vettem föl, meg egy feszes pólót. Melltartóról soha nem hordok. Melleim feszesek, és bár méretesek, mégsem lógnak. Jó érzés, amint lépteim ritmusát átvéve, egymáshoz simulva hullámzanak. Ezen minden férfi kiakad és bámulja, én meg kedvelem. Hosszú hajam kiengedve hullott vállaimra. Tudtam, hogy mohó férfi tekintetek kereszttüze fog ma is végigkísérni. De ez így van rendjén! Munkába menet tettem egy kis kitérôt. Elôször egy antikváriumba tértem be, ahol egy hetven év körüli férfi volt az eladó.

– Miben segíthetek, kisasszony?
Szinte röntgen szemekkel bámult rám, biztos voltam benne, hogy gondolatban le is vetkôztetett. Jót derültem, biztos voltam abban, hogy csak ennyi. Egy ilyen hetvenes vajon mit kezdhetne velem? Az a képtelen kérdés jutott eszembe, hogy mikor állhatott föl neki utoljára?
– Azt a könyvet szeretném – mondtam, és az egyik üveg vitrinben lévô aranyozott, iníciálés kezdőbetűkkel elegénsan fekvő könyvre mutattam, melyet egy táblácska hírdetett, milyen híres ember tulajdona volt eddig.
Szeretem a régi könyveket. Rendszeresen járok hasonló üzletekbe, ezt a könyvet már egy héttel azelôtt kinéztem magamnak.
– Semmi akadálya, mondta az öreg ünnepélyes vigyorral, és tekintete most a melleimen pihent. Kinyitotta a vitrines szekrénykét, a könyvet pedig a kezembe nyomta.
– Sajnos egyetlen gond van vele – tette hozzá mentegetôzve, – hogy van egy kis firka egyik oldalon benne, és úgy néz ki, nem is lehet nyom nélkül eltüntetni.
– “Ez a formám”- gondoltam csalódottan. Elôszőr elálltam attól a szándékomtól, hogy megvegyem, de mégis annyira megtetszett, úgy döntöttem, megvásárolom.
– Nem baj, feleltem. Nekem így is jó. Mennyibe kerül?
– Tizenötezer – mondta, és szemei mohón csillogtak.
Megvettem hát. Kaptam ajándékba egy régi kis medaliont hozzá. Személyesen akasztotta nyakamba az öregúr, hogy közben közelebbről szemlélhesse melleimet. Később jöttem rá e medál igazi értékére, és minden pénzt megadtam volna érte.
– Ez szerencsét hoz majd, közölte. A medál melleim völgyében táncolt, mikor kiléptem az utcára..
Pólón kívül hordtam, hadd bámulják az emberek. Nekem nagyon tetszett, gondoltam, megmutatom a világnak melleim között.
– Megkérdezhetném az idôt, hölgyem?
Nagyon jóképű pasi volt. Talán valamivel fiatalabb lehetett nálam. Vállig érô haja csillogott, és szinte lebegett a szélben. Buja fantáziám arra sarkalt, hogy megkívánjam. A férfi rám mosolygott. Teljesen levett a lábamról! Megsímította az arcom, majd megcsókolt. Egészen közel simult hozzám, és nadrágja alatt duzzadó dákója hasam alsó részének feszült. Átölelt, mire én úgy siklottam a karjaiba, mintha legalább tíz éve ismertem volna. Gyöngéden a hátam mögötti ház kapujának nyomott. Felhúzta a szoknyám. A lágy, hűvös széllel együtt, ô is simogatta a combom.
Azután lehúzta bugyimat. A járókelôk, mintha észre sem vettek volna semmit. Közömbös arccal mentek el mellettünk. A férfi gatyája is lenn volt. Térdhajlatomnál fogva felemelte az egyik lábam, a következô másodpercben már magamban éreztem hevesen mozgó, kívánatos farkát. Hirtelen történt minden, belém hatolt, és ott dugtunk a kapunál. Az emberek jöttek-mentek, és mintha semmit sem vettek volna észre. Egyetlen pillantást sem pazaroltak ránk, pedig hangosan nyögtünk, és a vége felé én sikoltoztam a gyönyörtôl. Élvezetes volt. Hevesen markolta melleimet, mikor belém fröcskölte meleg spermáját. Jól eső érzés kerített hatalmába.
Lassan, halk cuppanás mellett végül kihúzódótt égô, kielégült pinámból, melyet az imént oly kíméletlenül birtokolt. Felhúzta nadrágját.
– Mennyi az idô, hölgyem, kérdezte ismét.
Az órámra pillantottam. Nem működött. Mozdulatlanok voltak a mutatók.
– Sajnos nem tudom megmondani, feleltem.
Minden esetre megköszönte, és tovább ment.
Olyan volt ez az egész, mint egy álom. Egy ideig tényleg azt hittem, csak álmodtam. De a lábam között lüktetô rés vadul égett, a bugyim pedig a kezemben volt…
Aznap nem mentem dolgozni. Másnap az egyik kolléganôm jött meglátogatni.
– Szia Ági, köszönt a küszöbön állva, és a tőle megszokott, légies mozgással belibegett a lakásba.
Eszter gyönyörű lány volt.
– Csak felugrottam megnézni, mi lehet veled?
Hangjából kicsengett a valódi érdeklôdés. Rendes lány. Szeretem ôt. A szobámban ültünk le, beszélgettünk. Hamarosan a nyakamban lévô medálra terelôdött a szó.
– Csak egy régiség, mondtam, de nekem nagyon tetszik.
Egészen közel hajolt hozzám, mellei elôre lendültek, dús hajkoronájának szálai lágyan simogatták az arcomat. Éreztem, hogy kellemes bizsergés árad szét bennem, és puncim környékén összpontosul. Szerettem volna, ha Eszter közelebb hajol hozzám. Egészen közel… Apró tenyerében tartotta a medált.

Eszter finoman az egyik mellembe markolt, én pedig az övébe. Lágy csókok sora következett. Aztán kibújt rövidke szoknyájából. Rajtam mindössze egy hosszú, comb középig érô póló volt. Levetettem, és teljesen meztelenül, szétterpesztett lábakkal süllyedtem a fotelba. Pinámba hamarosan valami lágy, sikamlós dolog hatolt és izgatni kezdett. Zsuzsa nyelve volt. Apró harapásokat is éreztem, melyek óriási gyönyört okoztak. Percekig nyalakodott combjaim között, miközben én nyögve vonaglottam a fotelban. Majd egy merev, hideg valami – egy gyertya – siklott felizgatott puncimba, és Eszter egyre hevesebben ki-be húzogatta bennem. Hamarosan elélveztem. Aztán Eszter lábai elé térdeltem, és térdétôl kezdve csókok tucatjait nyomtam bársonyos, barna bôrére. Haladtam egyre fölfelé, míg nyelvem el nem érte a lábai között rejlô, illatos rést. Az ágyamra huppant, nyögött, sóhajtozott, én pedig tettem róla, hogy nagyot élvezzen…
Késôbb ernyedten simogattuk egymást egy ideig. Aztán nyomott a hasamra egy puszit, majd felöltözött és elment.
Rá kellett jönnöm, hogy akkor kívánok meg azonnal bárkit, ha a medálom után érdeklődik. De azt nem tudom, én irányítom-e, vagy a medál engem?
Erikával már régen kívántuk egymást, de idáig nem volt merszünk kezdeményezésre. Ez a furcsa régi medál azonban gondoskodott rólunk. Arra gondoltam, hogy másnap felhívom egy régi barátomat, akivel már nagyon régen szeretnék egy fergeteges numerát. Megkérem, hozza az öccsét is. Az medál pedig a nyakamban lesz.
Tudom, mi fog történni, de cseppet sem bánnám, ha két kemény férfi szerszám bírtokolná forró, kéjre vágyó lyukacskáimat.

Szólj hozzá