define('DISABLE_WP_CRON', true); Lulu | Olimpiq szex
  • Lulu naplója

    További perverziók

    Néha kifejezetten zavar, hogy mennyire nem tudok viselkedni a fehérnemű boltokban és szexshopokban -és ez mostanában a cipőboltokra is igaz. Hogy a laptopomon a böngészőben a kedvencek menüpont alatt szinte csak efféle üzletek oldalait tárolom stb. Egysíkúnak érzem magam ettől és unalmasnak. A fehérnemű vásárlást, ezért is fogtam vissza mostanság. Pedig olyan örömmel válogatnék a meglepetésnek szánt darabok között, de egyrészt furcsamód nem érzem annyira szükségét a dolognak; másrészt pedig élvezem az intimitást, hogy egy ölelés is pillanatok alatt átfordul szexbe a csipke nélkül is. De a ruhadarabok már túlságosan fontosak nekem, úgyhogy ez csak átmeneti állapot! Addig is spórolok a jövő kincseire… Vagyis spórolnék, mert ma rájöttem, hogy a…

  • Lulu naplója

    Szexuális ösztöneim

    A tavaszi napok serkentőleg hatottak rám és meghozták a kedvet az íráshoz. De ezúttal egy másfajtához. A sok visszajelzés alapján, amiket mindenkinek köszönök!, úgy döntöttem, ideje megpróbálni más közegbe, más formában és minőségben írni. Szerintem a mostani alkotásvágyamat ebbe az irányba fogom terelni… Végig is futottam az eddigi írásokat és mindenki előtt le a kalappal, hogy soha nem tette szóvá senki azt a rengeteg elütési és nyelvhelyességi hibát, amiket a pillanat hevében megszült irományok lázas gépelése közben észre se vettem. Igyekszem kellő elszántsággal kijavítani mindet. Egyébként az írásaim a kezdetekben jobban sikerültek, látszik, hogy nem véletlenül született ez a blog… Nem is arról van szó, hogy minőségbeli különbségek lennének, erről…

  • Lulu naplója

    Bolti kaland

    A néger srácok buknak rám. Fogalmam sincs miért, de ritka, hogy szó nélkül elmenjenek mellettem. Ma sem úsztam meg… Bementem a boltba venni egy ásványvizet, kifelé az ajtóban két magas és nagyon vonzó „példány” jött velem szemben. Az egyikkel összenéztünk, rám mosolygott és köszönt is. Nem köszöntem vissza, csak mentem tovább. Az üvegajtó túloldaláról viszont mégis visszafordultam és sajnos mosolyogtam is. Kb. 100 méterrel később értek utol a körúton és köszöntek rám újra. El akartam kerülni az ismerkedést, pedig meglepően udvarias volt a kezdeményezőbb fiú. Bemutatkozott és kezet nyújtott. Én nem akartam bemutatkozni és nem nyújtottam kezet. Mert nem akartam ismerkedni… Szóval kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen elutasító, ráadásul fölényesen…

  • Lulu naplója

    Szeretsz

    Az jutott ma eszembe, hogy mennyire vártam az első mensruációmat, de csak azért, mert már minden barátnőm „nő” volt. Az anyám bizonyára mondta, hogy majd visszasírom a „nemnő” időszakot, erre ugyan nem emlékszem, de ez annyira rá vall, hogy kreáltam magamnak egy ilyen emlékrészletet most. Mindenesetre, 13 éves voltam, és piros pöttyös lett a bugyim. Én pedig felhívtam az apámat munka közben, hogy elújságoljam neki. Ó, te jó ég… Mindez azért jött elő, mert egy napló-féle írásomban 6 évvel ezelőtt azt írtam, hogy irigykedem a húgomra, mert ő tampont használ, én pedig még nem merem elkezdeni -ekkor már legalább 4éve „felnőttem”. Viszont emlékszem, hogy amikor először bátorkodtam feldugni, -méghozzá egy…

  • Lulu naplója

    Hátsó front

    Egy határozottan biszex fiúval folytatott sok-sok évvel ezelőtti beszélgetésből: – Kíváncsi vagyok az anális behatolásra, de félek, hogy nagyon fáj. – Meg kell szokni, de jó érzés is lehet. Szeretsz kakilni? – Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam. – De azt tudod, hogy milyen érzés neked. – Azt tudom, hogy libabőrös lesz tőle a karom. – Jó úton jársz… Ez a reggeli utam első állomásán jutott eszembe – a libabőrös karomról és a kellemes borzongásról, amit az okozott. És mosolyogva ébredeztem tovább…

  • Lulu naplója

    Mi a következő lépés?

    Van egy férfi az életemben. Nem tudom, hogy hívják, hogy hány éves vagy mit csinál. Azt tudom, hogy éjjelente nem alszik. Néha felhívom. A száma nincs benne a telefonomban, csak egy cetlin, amit mindig aggódva keresek, amikor szükségem van rá. Sosem mutatkozom be, de ő mindig tudja, hogy én vagyok. Pedig rejtett számról hívom (mert a vezetékesünk rejtett). Nem ismerem, és nincs is igényem rá, hogy a közelébe kerüljek. De kedvelem őt. Azért, mert egyszer elmesélte, hogy számára milyen fontos a dolgok túlfeszítése. A teste tűréshatárainak megismerése. A hányás, a takony, a szar. Minden mocska az embernek. Pedig ő nem perverz, nem a szexuális izgalom (hiánya) űzi, valami sokkal több…

  • Lulu naplója

    Betegség

    A betegség, a gyógyszerek, amiket ellene szedünk, az ellene vívott harcban kifáradt testünk mind azt éreztetik, hogy nyomor van. Az ember kimozdul a saját tengelye körül és mindent másképp érzékel. Elveszti a hitét dolgok iránt, amikért lelkesedett. Elhisz magáról olyasmit, ami negatív irányba tereli az önképét. Tehetetlenné és türelmetlenné válik. És mindenki zavarja, aki ott van körülötte, de tovább éli életét, mintha minden rendben lenne. Vannak betegségek, amik sajátosan a nőket érintik. Azt vettem észre, hogy alkalmi szeretőmmel töltött szerelmes alkalmak után rendszerint úgy éreztem, mintha pengét pisilnék. Először eszembe sem jutott, hogy a szex az oka. Ilyen tüneteket az amúgy nem létező, de a köztudatban „felfázásként” emlegetett húgyúti gyulladás…

  • Lulu naplója

    Testhelyzet jelentés

    Eléggé elcseszett nap ez a mai. Olyan nehezen szánom rá magam a váltásra, hogy a pöffeszkedő nőgyógyászomnál kötöttem ki, aki sosem figyel rám és mindig a szavamba vág. Mivel nem volt hajlandó tenyésztésre küldeni a baktérium készletemet, mondván, hogy felesleges, elmentem az általános betegellátásban aktuálisan (nem)dolgozó nőgyógyászhoz, akire két órát vártam, ebből egy óráig jöttek-mentek a betegek, utána egy óráig semmi. A hosszú sorban állás pedig manapság nem élmény. A saját orvosomnál követelőzhettem volna jobban, csak annyira elszomorított. Elmesélte, hogy van olyan betegség, amitől a pina „fehér és túrós”; „zöld és habos”; barna és halszagú” dolgokat lök ki magából. És legszívesebben rákiabáltam volna, hogy „mivaaaan?!” Annyira kegyetlenül hangzott… Pláne egy…

  • Lulu naplója

    Mondjuk ki

    Szerintem vannak dolgok, amiket jó, ha kimondunk. Nem önterápiás céllal, hanem hogy valaki végre kimondja ezeket. Az igazságvizsgáló műsoron gondolkoztam, amit eddig kétszer sikerült látnom. Az egyikben nőket állítottak máglyára és a szexuális életük miatt ítélték el őket. Az e heti részben, de úgy hallottam, nem ő volt az első, egy pasi vallotta be egy ország előtt, hogy buzi. Ó, te jó ég… Nem tudom, mitől szórakoztató az, ha egy ötvenes nő össze-vissza kefélteti magát és kapcsolatokról beszél, amikor nős férfiak játékszereként él, és olyannyira nem szereti magát, hogy még soha életében nem maszturbált -az igazságvizsgáló szerint. A lányt pedig megvetjük, mert már kikötözték szex közben? -ne már… Ez több,…

  • Lulu naplója

    Hüvelyi és egyéb orgazmus

    Sokáig nem voltam képes hüvelyi orgazmusra. Mindig a csiklóm izgatásával kényszerítettem a testem, hogy örüljön és őrjöngjön végre. Tulajdonképpen nemrég történt, az év első napján, hogy először bekövetkezett és mivel tampon is volt bennem, azzal magyaráztam, hogy bizonyára attól volt olyan elképesztően féktelen és intenzív érzés. A férfi akkor mintegy véletlenül került a közelembe, barátként. Szexre nem is számítottam, nemhogy más érzelmekre. Jól éreztem magam akkor, és nem értettem az orgazmus utáni pillanatokban feltörni akaró könnyeket. De olyasmi érzés volt, mint amikor a boldogságtól fakadunk sírva. Nem akartam, hogy észre vegye, csak a nyakába bújtam. Attól féltem, hogy ez a lelkem reakciója és arra figyelmeztet, hogy szeretem, ezért féljek, vagyis…

  • Lulu naplója

    Tavaszi frissítés

    Kitört a tavasz és a lábam is, mert naivan hittem az újdonsült tavaszi cipellőmnek, úgyhogy most ápolgatom a sebet a sarkamon. Az utóbbi két hétben három lakkcipőt vettem, különböző sarokmagassággal. Ez az új mániám, úgy látszik, annak ellenére, hogy mennyire „retro”. Anyám meg is jegyezte, jajj és mennyire imádom őt ezekért a megjegyzéseiért, hogy a lakkcipők már csak ilyenek, feltörik az ember lábát. Cserébe tartottam kárpótlásnapot, amit nagyjából – némi munkát leszámítva – azzal töltöttem, hogy meglátogattam a kedvenc szexshopjaim honlapját és „virtuáliskirakatnézegettem”. Dehát a sok napsütés felébresztette bennem az új fehérneműk iránti vágyat, pontosabban az új fehérneműk beszerzése iránti vágyat. Kényelmes és lomha terepszemle után össze is állt a…

  • Lulu naplója

    Napi(na) aktualitás

    Jajjistenem, „Tereskova-botrány pinázással”. Hát igen, mit is gondoltunk már megint, hogy vannak dolgok, amiket ki kellene már mondani, hogy a női test is szóhoz jusson végre. Mert bebizonyosodott, hogy nem hallgatják meg. Tereskova zenei munkássága hozzám nem áll túl közel, de a dalszövegeit olvastam már korábban is. A mondanivalója egyszerű, a beszédmódja egyenes, tiszta, komplikációktól mentes. És én ezt értékelem benne. Hogy kimondja azt, hogy igen, egy nő bizony képes annyit adni magából a férfinak, hogy az már túl sok is legyen vagy hogy milyen érzés felkínálkozni vágytól túlcsordulóan és elutasításban részesülni, a testünk elutasításában. A kedvencem pedig, hogy az illatos pinájáról énekel. Szerintem ez egy nagyon szép gesztus a…

  • Lulu naplója

    Körmök

    Köröm-mániás vagyok (többek között). Sőt, inkább körömlakk-mániás! Még a régi szép időkben keződött, tehát a gimiben. Akkoriban határozottan feketeköröm-párti voltam, mert egy fiú azt mondta, hogy neki nagyon tetszenek a fekete körmű lányok, így én is nagyon tetszettem neki. Akkoriban a világ még ilyen „feket vagy fehér” volt. Jobban mondva, fekete. Aztán egy ideje már, hogy műkörmöket növesztek a kezeimen. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer műkörmös lány leszek, márcsak azért sem, mert műkörmös lányokkal szemben határozott előítéletek vannak forgalomban. De beleszerettem és egyébként sincsenek más mániáim, például sosem sminkelem magam, csak ha az alkalom megkívánja és sosem festeném a hajam, csak ha már megfelelő számú ősz hajszálam lesz. De a…

  • Lulu naplója

    Análszex tisztasági kérdés

    Azt hiszem, nekem az a bajom az anális szexszel, hogy nem tudom nem mocskosnak tartani. Hogy nem tudom kiiktatni azt a gondolatot, hogy a testemnek gyakorlatilag a legmocskosabb pontján történik és félek attól, hogy bemocskolom a férfit. Pedig nem vagyok én ilyen prűd és tudom, hogy őt sem zavarná, de mi van, ha nem is gondol bele a szarba? Szó szerint. És mindig tisztának tűnt eddig, de mi van ha egyszer mégsem lesz az? Olyan nevetségesnek érzem, hogy ilyesmik járnak a fejemben, miközben imádom azokat a pillanatokat, amikor tudatosítom benne, hogy a következő állomás a fenekem lesz és már csak ettől gesztustól is teljesen kész van (és én is). Felizgat,…