I. „Hogy is van ez? Arra akar rávenni, hogy menjek fel és dugjunk egyet. Beszélgetés, áludvarlás, jópofizás és legfőképp kérlelés nélkül. De hogyan lehet ezzel megbékélni? Egy „rendes lány” biztosan nem csinál ilyet, nem kínálja magát egy alkalmi szeretőnek… Van kedvem?- Van. Miért? -Azt nem tudom, nem hiszem, hogy rossz dolog lehet összefeküdni egy szimpatikus szeretővel. Akkor mi a baj? – Hogy csak ennyi, csak az ösztönök, az állatias reakció, a testi kielégülés keresése…stb. Ennyi, és ez nem elég. De miért nem elég? Mert azt sugallja a neveltetés, a konzervatív barátnők, a romantikus amerikai ponyvák.” II. – Akkor jössz? – Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Csak azért menjek, hogy…

Most, hogy a nyári záporok egymást váltják nap, mint nap, egyre zavaróbb tényezőkként tekintük a csapadékra. És éppen megint összegyűltek a felhők fölöttem, és már épp mérges lettem érte. Pedig alapvetően lenyűgöz a vihar, de naponta 3-4 alkalommal már sok belőle. Túl sötét, túl hangos, gyorsan jön és hamar múlik. Mindent elmos… Aztán eszembejutott, hogy amikor kicsi voltam, mennyire szerettünk kimenni akkor, amikor a legsűrűbben esett, hogy csak engedjük átázni a ruháinkat és tapicskoljunk az átnedvesedett földön. Elmosolodtam, kiléptem a papucsból és mezítláb indultam el a túlhevült kő és a hűs víz elegyébe. A nedves fűszálak simogató érintése a talpamon igazán barátságos volt. Az eső pedig csak ömlött, a ruháim…

Jó érzéssel tölt el mindig, ha olyan emberrel hoz össze a sors, aki mutat nekem valami újat, amire korábban nem gondoltam, mégis az ő szájából olyan természetesen hangzik, hogy megbűvölve és szinte irigykedve hallgatom, amiért ő ilyen „kincsek” birtokában van. A minap egy fodrász fiú akadt az utamba, azt kérdezte, engedném-e, hogy extrém hajat csináljon nekem. Megmosolyogtam, mondván, hogy az én hajam esetében ezzel már elkésett. Mutattam képet, és „tényleg, nagyon tetszik a hajad!” De mivel a haj egyre fontosabb, nem hagytam annyiban a beszélgetést. És persze, nem a kinézet miatt gondolom, hogy a haj fontos. Inkább, mert a szexualitás része. Az illata, az érintése, ahogy a másik arcáb omlik,…

A stigmákat évezredek óta isteni jelnek tekintik, viselőjében pedig olyan embert tisztelnek, akivel csoda történt. De ateista világunkban már nem űzzük Isten mindenható mítoszát és a kisebb csodákkal is beérjük. A történelem úgy hozta, hogy megjelölve lenni szégyen, főleg most, amikor az „egyéniségek” korában vagyunk, a legfőbb érték pedig a függtelenség, amiért foggal- körömmel küzdünk. De mindeközben néha találkozom valakivel, aki nyomot hagy rajtam és bennem. Nem is tudom, miért fontos ez. Ha látom a harapása helyét a nyakamon, a gyűrűje által bőrömbe vájt jelet, akkor jobban akarom, hogy hozzátartozzak. Vagy épp fordítva, vágyom, hogy megjelöljön, mert az övé akarok lenni. Természetesen a kollektív tudattalanunk mindent megmagyaráz, és nem is…

Mindig vannak időszakok, amikor olyan dolgok töltik ki az agyam (és a testem), amik elvonják a figyelmem, és a érzékeim, ha nem is tudatosan, de eltompulnak. Ilyenkor egyébként kifejezetten mulatságosnak tűnik a próbálkozó hímek közeledése. Unalmassá válik minden pornófilm, a vibrátor is csak porosodik a polcon… A szexualitásra csak az emlékeztet, hogy néha az éjszaka közepén felébredve észreveszem, hogy a kezem a pinámnál tapogatózik. – A testi szükséglet tökéletes kiválása ez a komplex külsőt-belsőt- érzékit-tudatot átjáró folyamatból, amit szexnek hívhatunk, amúgy. Aztán egyik napról a másikra bekattan az agyam, nem tudom, mitől és miért. De hirtelen mindenre gerjedek, az ösztöneim válaszolnak a legapróbb ingerekre is. A legínyencebb pornófilmeket töltöm le.…

Új kincsre tettem szert, melynek megosztását feladatomnak érzem, hiszen igazán remek darabról van szó. Kedvenc és híres barátnőm javasolta, hogy szerezzek be egy gyöngyfüzért, mert ő is remek élményekben részesül általa, én meg ugye kifejezetten igénylem az újdonságok felbukkanását lányszobám zeg-zúgaiban. Bár anális ajzószerről van szó, először mégis a pinámba próbáltam ki. Legnagyobb örömömre pedig sokkal jobbnak tűnik a vibrátornál. Éppen kialakítása miatt, gondolom, hiszen egyrészt rugalmasabb, másrészt a gyöngyök közti távolság és a méretük növekedése egész másképp ingerel. Ami pedig esetemben külön előny-a csiklóm izgatásának elmaradhatatlansága miatt-, hogy a golyókba könnyebben kapaszkodik a pinám, és a gyöngysor egy adott nedvességi szint elérése után sem csúszik ki, szemben a farokhasonmással.…

Azt hiszem, akkor tudtosodott bennem, hogy nem leszek „egyszerű eset”, amikor kesztyűbe bújtam. Rég nem voltam már szűz és korábban csináltam ún. perverz vagy extrém dolgokat, de azok csak úgy megtörténtek, és nem az én akaratom közbenjárásával. Aztán a szeretője lettem valakinek, és először éreztem, hogy ő felszabadít. Mertem használni a fantáziám, sőt, akartam használni a fantáziám. Elhittem, hogy érzéki és izgató vagyok. Vártam az alkalmat és kerestem a lehetőségeket. Korábban hozzájutottam egy klasszikus fekete kesztyűhöz és egy közös hétvége előtt eszembejutott, hogy magammal vigyem azt is. Tudtam, hogy nem számít rá, tudtam, hogy felizgatja majd és ez a meglepetés jelleg engem is lázba hozott. Életemben először készültem a szexre,…

Vannak dolgok, amiket jó megérinteni illetve szeretem, ha hozzámérnek. Sokféle inger fontos számomra, de ha mondanom kéne párat, akkor elsők között a mezítlábas séta a fűben, vagy szintén mezítláb és talppal történő kutyasimogatás jut eszembe. Szeretem még nyári esten a még langyos- meleg utcákat járni, ugyancsak mezítláb. Régebben nyáriszünetekben mindig én locsoltam egy elég nagy telket, mindig levettem a cipőmet előtte, mert nagyon jó érzés volt, ahogy a hideg víz és a talapam alatt még meleg járda az én lábamon találkoznak. A lábfejen túllépve, igazán remek érzés beletúrni dolgokba, mondjuk egy kávészemekkel teli zsákba, a tészta alapanyagaiba, amíg még nincsenek összegyúrva, a kifejtett zöldborsószemek közé… stb. Aztán vannak dolgok, amiktől…

Nőgyógyásznál jártam, és meglepően megviselt. Persze minden a kedélyállapotomtól függ, így a hozzáállásom időről időre változik, és közrejátszhat ugyan, hogy tavaly voltam először, de akkor nagyon izgalmasnak találtam a vizsgálatot. Igen, szexuális értelemben volt izgalmas, sőt, izgató. Az, hogy levetkőzöm egy idegennek nevezhető férfi előtt, aki egy egyértelműen kiszolgáltatott pózban ül be a combjaim közé és fokozatosan merül bele a pinámba, kifejezetten felizgatott. Akkoriban kezdett érdekelni az ún. ‘medical fetish’, de hamar rájöttem, hogy akiket ez érdekel, mind túlságosan perverzek hozzám, nekem. Pontosabban, játszásiból nem hívnék senkit doktorbácsinak, viszont elképzelhetőnek tartom, hogy adott szituációban, megfelelő hangulatban és affinitással nem bánnám, ha a doki visszaélne a helyzetével. Egyszer, de ma nem…

Mindig szerettem külföldön lenni, mert ott egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, mint itthon, leginkább az emberek mentalitásában való különbség miatt. Mert úgy tűnik, „nyugaton” az emberek kibékültek önmagukkal, kiléptek az állandó megfelelni akarás ördögi köréből -mármint a kapcsolatok, szeretők, szerelmek: párválsztás terén értem ezt-, és ahelyett, hogy másokat fürkésznének, irigykedve vagy épp pocskondiázva (ha van különbség a kettő között), arrafelé egyszerűen csak jól vannak. Teszik a dolgukat, élik az életet, odafigyelnek önmagukra, tisztelik a többieket. És amikor mindebbe belecsöppen egy magyar állampolgár, kegyetlen kritikával becsmérli a tengerparton napozó hatvanas éveiben járó angol hölgyet, aki leveszi a bikinifelsőjét és a hasa is ráncos. Csak nem értem, miért, hiszen a lady…

Fáradtan és lomhán készültem tegnap az éjszakára, a meleg eltompított engem is. Nem is akaródzott elindulni, dehát már várt rám az a lány. Úgyhogy egy nagy adag jegeskávé elfogyasztása után színre léptem és tulajdonképpen elég volt meglátni és megölelni, máris örültem, hogy nem mondtam le, mint azt korábban terveztem. Pár hete már, hogy nem találkoztunk, jóbarátnők módjára pedig sok megbeszélni valónk volt a Városliget pingpong asztalainak egyikén heverészve két üveg bor társaságában. Ezeket a beszélgetéseinket mindig is szerettem, mert nem a hétköznapi dolgunkat felfüggesztve ülünk be egy kávézóba például, hanem mindentől távol és mindenből kilépve zajlanak. Aztán belevetettük magunkat a buli forgatagába. Rettentően meleg volt bent, de a fülledtség illett…

Sosem a fájdalom miatt kívántam a fenekemre csapó tenyeret, és most, amikor megjegyzte, hogy milyen szép hangja van a csattanásoknak, elégedetten kínáltam tovább a seggem. Márcsak azért is, mert egy korábbi alkalommal én magam is ezért találtam izgatónak a dolgot. A tenyér okozta fájdalom egyébként meglepően erős tud lenni, de kellően nedves pinával ebből semmit nem lehet érezni, inkább csak tovább ingerel. Más körülmények között nem viselném, önmagában a fájdalom sosem érdekelt- persze más az, hogy izgalmi állapotban érdekes próbálgatni, mennyi az, ami még jól esik. De alapvetően ez sem jellemző. Viszont egy békésen induló, együtt töltendő nap végére túlságosan begerjedve kétségbeesetten kerestük a megfelelő helyet a belváros szívében, ahol…

Azt hiszem, fel kéne már nőnöm. Nem jó, hogy nem hiszek az egyszerű dolgokban, a hétköznapi érzelmekben, hogy ágyról ágyra távolodom el a romantikától és az igazán banális szerelemtől. Elutasítom a hagyományt, csak abba élem- és adom bele magam, ami extrém, mindig valami új kell. Nem tudom, meddig élhető ez így, mert közben vágyom arra, hogy állandó legyen, hogy állandóan (itt) legyen. Eljátszom a legvadabb szeretőt és örömömet lelem benne, aztán azt követelem tőle, amiről korábban én magam mondtam le, és ilyenkor nem tudom kontroll alá vonni az érzelmeimet. Őszintétlennek, vagy akár hiteltelennek tűnhet az éjszakai alakításom, amikor nőstényállattá változva élvezem a saját testem, ahogy az övéhez ér, és másnap…