Az az igazság, hogy elegem van az összes gyáva és álszent férfiből, akiknek csak a szája jár, hogy a szexnek milyennek kéne lennie és egy nőnek milyennek kéne lennie, ha szexről van szó. Merthogy mi, hölgyeim nem vagyunk elég nyitottak, nem veszünk fel elég csipkét és nem szopunk a moziterem hátsó sorában… De mi ez a baromság? Csak duma, mert mindig van ok az elégedetlenségre, csakhogy mindehhez jellemesnek lenni és akkor azt mondani, hogy ebből elég, és megkeresem azt, akivel ez is működik, hát azt már nem, mert izé meg izé, és tulajdonképpen olyan kényelmes, hogy ez a nőci itt szeret is engem, meg is szoktam már, mellette majd randizgatok…

Remélem olyan nőkhöz is eljut a blogom akik érintettek a pornó szaknyelvben squirt néven futó képességben. Merthogy jómagam évek óta, elég ritkán, de bizonyos időközönként próbálok mélyre ásni a témában. Ami elsősorban persze pusztán filmek bámulását jelenti, de legalább próbálkozom. Tudomásom szerint elvileg minden nő képes lenne rá, és most éppen határozottan dolgozom rajta, hogy megfejtsem, mit kell tennem ahhoz, hogy én is spriccelve élvezzek el. Azt is tudni vélem, hogy hüvelyi orgazmus előny ezesetben, ami nekem nincs, majdnem sosem volt, de magammal tényleg sosem. Ha csak farok kéne hozzá, mondhatnám, hogy ott a vibrátor, de azzal sem megy. A heves próbálkozásaim során odáig már eljutottam, hogy új pontot fedeztem…

A dolgok pillanatnyi állása alapján azt gondolom, hogy irreális érzelmekre vágyom. Nem csak most, mindig is így voltam ezzel. Úgy akartam szeretni, hogy fájjon, hogy minél jobban érezzem. Még sokkal fiatalabb, kevésbé elkényelmesedett időkben arról fantáziáltam önkielégítés közben, hogy tányérok törnek, pofonok csattannak, kiabálás és egymásnak esés. Egymás felfalása, bekebelezése, megsemmisítése… Sok túlzás, sok irracionalitás, tömény érzelmek. Amikkel nem lehet együtt élni, sem elviselni, mert felemésztenek és megfojtanak. Az érzelmeket pillanatoknak gondolom, a pillanat pedig határtalan. De persze, hogy is lehetne másképp… A tudomány szerint inkább férfi, mint női agyam van és rendelkezem az ikrek fajspecifikus jellemzőivel. Nekem az agyam az első, mindig is fontos volt a dolgokat értenem, ismernem,…

Azt hiszem, lassan szakrális jelentőséget fogok tulajdonítani a fehérneműknek, de tényleg nagyon boldoggá tud tenni egy új darab vásárlása. Már maga a felfedezés is, amikor nem is akarok venni, de alaposan felmérve az újdonságokat, (már megint) rátalálok egy (na jó, kettő) otthagyhatatlan combfixre és onnantól kezdve a meccs eldőlt, a csipke győzött. Következik a boldog próbálgatás, az elégedett kép, amit a tükörben látok és minden szép és nyugodt és euforikus a nap hátra levő részében. Szerintem a harisnyagyártó cégek minden bizonnyal istent szolgálják… A combomat körülölelő csipkerész legalábbis isteni érzés. Csak azt nem tudom, mihez fogok kezdeni az egyre tornyosuló harisnyaheggyel. Szerintem, ha a nap minden órájában másikat viselnék, akkor…

Mint nagybani pornófogyasztót, már-már örömmel tud eltölteni, ha csemegézés közben valami érdekességre bukkanok. Most, hogy a hétvégémet a pszichoanalízisnek szenteltem, a filmekben is óhatatlanul a tudatalatti vagy szimbolikus mozdulatokat figyeltem. Nemrégiben tűnt fel, és nem is láttam csak egy-két filmben, hogy a férfi a női mell simogatása közben körömmel piszkálta, vakaráshoz hasonló kézmozgással elkaparta a mellbimbót. Erre felfigyeltem akkor, hiszen a saját mellemre, mint a fájdalomokozás általam elfogadott színterére szoktam gondolni, ami egyébként önmagában is érdekes, hiszen nem kell túl mélyre ásni a pszichológiába, hogy tudjuk, mit jelent a(z anya)mell és a tőle való elszakadás. De épp ezért tartottam érdekesnek ezt a bántó- megsemmisítő férfiközeledést is a duzzadt mellbimbóhoz, ami…

A minap egy olyan felvetést olvastam, ami szerint a különböző szexuális fétisek, melyekért a férfiak rajonganak, úgy mint pl. a női láb és ennek csipkés ésvagy tűsarkú kellékei, de nagyon jó példának bizonyul a felcsatolható pénisz vagy egy egyszerű vibrátor, melytől hátsó támadást várnak a nőktől (határozottan heteroszexuális létükre!), mind a kasztrációs félelmeik szüleményei. Plusz ebből fakadóan nem mások, mint péniszpótlékok. Először nagyon nagy butaságnak tartottam, de nem feltételnül az. Az első problémám az volt, hogy nőként túl sok férfiak által a női testen favorizált kiegészítő hat rám izgatóan. Aztán rájöttem, hogy én erre büszke vagyok, hogy imádom, hogy ezzel a férfiak zömének érdeklődését felkeltem, hogy pont azzá válok a…

Roppant izgalmas képeket találtam, ami meghozta a kedvem az íráshoz. Pedig az égvilágon semmi közlendőm nincs. A testem azt dörgöli az orrom alá, hogy eléggé kimerültek az érzelmeim elvarratlanságuk, feldolgozatlanságuk és kimondatlanságuk okán. Így mostmár nem csak mondanom kell a továbblépést és nyitottságot, hanem úgy is kell tennem. És nem pofozkodnom, amikor ott a lehetőség, nyilvános bocsánatkérés érte. Olyan ösztönösen jött, hogy amikor leesett, hogy a kezem mire készül, először megállítottam. De ennél sokkal jobban meg akartam tenni, mert másodjára már nem sikerült. Gondolom, a tudattalanomnak jó oka volt rá, hogy a rajtam fekvő „állat” felé ilyen gesztussal lépjen fel, így nem is firtatom. Csak meglepődtem, hogy milyen jól esett……

Kedvem támadt a vibrátoromhoz a minap és megint rájöttem, hogy nagyon tetszik a testem termelte nyálka. Eleve úgy szeretem, ha van elég időm és türelmem, vagyis a testemnek van elég türelme, hogy kivárjuk, amíg kellően nedves leszek. A vibrátort bevetve némiképp könnyebb ezt elérni. Utójátékként szoktam lesimogatni róla a sűrű, rátapadt nedveket. Ahogy végighúzom rajta az ujjam, a nyálka megtapad a bőrömön, és már onnan akar lecseppeni, de csak nyúlik és húzódik, amíg a nyelvemmel el nem kapom, vagy egyszerűen a számba csorgatom…Mint ahogy az is mindig tetszett, ha a férfi szájából vagy ujjáról kóstolhatom meg a saját ízem. (A véremről nem is beszélve.) Talán az intim-jellege miatt… De ez…

Még egy szörnyű folyamat zajlik bennem, amit sosem gondoltam volna, hogy felmerülhet egyáltalán. Amióta az eszemet tudom, tehát amióta a szex foglalkoztat, a férfi segg, mint olyan, mindig tabu volt. Nem ért semmilyen megrázkódtatás, vagy kellemetlen élmény vele kapcsolatban, de mégis tudatosan kerültem, és tulajdonképpen most is csak épphogy kerülgetem még. Valószínűleg a saját fenekemből kiindulva alakult így, hiszen, ha abba nem voltam hajlandó nyúlkálni, akkor egy másik emberébe pláne nem. Csak aztán volt elég „bátorságom” ahhoz, hogy saját tisztaságomról meggyőződjek, és ezért elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy akkor a másik sem lehet különböző… Érdeklődésemet fokozza az az ettől teljesen független barátság, amit a férfi herékkel tartunk fent, hiszen onnan…

Megint túl sok nekem a blog és gondolkoztam azon, hogy nem folytatom, vagy legalábbis felfüggesztem egy időre. Túlságosan egy irányba indultam vele, amiről viszont nem mindig lehet írni, mert ezer más dolog is feladat, amik egyszerűen nem hagyják szóhoz jutni a testet. Aztán kedvenc barátnőm jelezte, hogy látni szeretne már, és némi vásárlással kötöttük egybe a randinkat. A körút során cipőt kerestem, ami mindig jó alkalomnak bizonyul arra, hogy minden tűsarkút végigpróbáljon az ember lánya, hogy ezáltal felélénkítse érzékeit. Ezt hívják látens fetisizmusnak(?!). A melleim közé bújó barátnővel tölött nap önmagában is elég, hogy a vágyaim életre keljenek, de a korábban bejelentett és várva-várt fekete csipkefűző is megérkezett. Az az…

A 06 90- korában ki kell állnom a telefonszex nyújtotta lehetőségek és előnyök mellett. Merthogy én űzöm, méghozzá rendszeresen és elég fiatal korom óta. Mint minden, ez is az internet miatt van. Beszélgetek valakivel, felhív, megnevettet, az érdeklődés felélénkül, vággyá alakul, ami természetes, hiszen minden férfi- nő kapcsolat (és néha egyéb párosítások is) alapvetően a szexre, eredendően a fajfenntartásra irányul. És van, amikor az online ismerkedés egyszerűen a vágyak kifejezésébe torkollik. Pontosabban a vágyak kifejezésének vágyába. A telefonszex egy nagyon bizalmas és nagyon gátlástalan dolog. Sokszor előfordult már, hogy egy ismerkedő beszélgetés a szexre terelődött, éreztem a hangján a változást és én is nedves lettem, mégsem léptünk át egy határvonalat.…

Legelőször egy sráctól hallottam a fétispartikról pár évvel ezelőtt. Fogalmam sem volt, miről beszél pontosan, drága ruhák, londoni összejövetel, és egy olyan élmény, ami egészében megváltoztat. Emlékszem, ahogy mesélt, csillogó szemekkel, mámorosan, lélekben egészen máshol járt közben. Ettől persze engem nem kezdett érdekelni a dolog, nagyjából tudtam, hogy különböző anyagok, ezekből készült ruhadarabok, kiegészítők és tárgyak már-már vallásos jellegű bálványozásáról, vagy legalábbis ezek szexuális izgalmat fokozó hatásáról van szó. Persze, logikus, hogy nem folytam bele, ha az ember másokkal él együtt, sok mindent nem tesz, mert egyszerűen nincs kedve megmagyarázni. A körülmények nem változtak, de lassacskán kialakultak a szükségleteim a külöböző fehérneműk iránt elsősorban, úgy mint harisnya, kesztyű, különlegesebb bugyik…,…