Nem tudom, mikor történt, hogy magamra találtam, és azt sem, hogy visszafordítható-e a folyamat. Persze a megoldás az lenne, ha megoszthatnám önmagam egy másikkal, ha az önmagunk éppen találkozna. És ez pillantokra meg is történik. Máskor viszont nagyon rosszul esik, hogy mégsem. Sokszor túl sok vagyok, ezt tudom. De akkor is… A szexuális életem rólam szól, a másik ember legtöbb esetben csak kiegészítője önmagamnak, de nem egyenrangú társ. Ami nagyon elkeserítő számomra (is). Az alapvető oka ennek a fantáziám, amiben lubickolok, otthonosan járom be, fedezem fel újra és újra. Mindig egy kicsit másabb, egy kicsit merészebb, egy kicsit higgadtabb… Mikor mire vágyom. De én alakítom, ahogy nekem tetszik. Talán ezért…

Valószínűleg minden nő kívánósabbá válik azokon a napokon, amikor a természet is az orra alá dörgöli a tényt, hogy márpedig ő nő. Ezek a tudattalan, ösztön-impulzusok intenzív késztetései okozzák ezt, melyek elsősorban a fajfenttartási kötelezettségeink ellátását szándékoznak kiprovokálni. Nyilvánvalóan különbözően éljük meg, de a tapasztalatom az, hogy azok a nők, akiknek nem sikerült megbékélniük a megváltoztathatatlannal, éppen nőiségüket utasítják el, tehát önmagukat is. Engem még mindig lenyűgöz a testem. Sosem számolgattam ciklusokat és napokat, körülbelül tudom, mikor kell várnom a vérfakadást. A testem pedig ennek megfelelően jelez nekem. 5-7 nappal előtte, a mellemben érzem először, megduzzadnak a mirigyek, a melltartót ilyenkor egy kicsit kicsinek érzem, a bőröm tapintása is feszesebb…

Nagyon kedvemre való az intimitás határainak feszegetése, hogy meddig tartozik csak kettőnkre ( esetleg hármunkra, négyünkre… stb.) a „játék”, és mikor vonódnak bele mások is, többé- kevésbé akaratlanul és óhatatlanul. Nem az exhibicionizmusomról van itt szó, nem feltétlenül provokatív és figyelemfelkeltő módon művelem, amit művelek, de valóban izgalmassá teszi, hogy esetleg valaki megláthatja, ha a férfi keze a fenekembe markolt, melleim közé csúszott… stb. Viszont a magamutogatásnál hangsúlyosabb összetevője az efféle jeleneteknek, hogy egy szokatlan, ágyon és házon kívüli módon érek a másikhoz úgy, ahogy mások előtt nem illik. És, hogy mivel nem illik, úgy kell tennem, hogy mások ne is vegyék észre. A közös titokban mindig van valami többlet,…

Már épp lemondtam egy egész éjszakán át tartónak ígérkező mulatozásról, amikor csörgött a telefon. Kedves szeretőm érdeklődött, jelen vagyok-e az összejövetelen, mert ő igen, és hát ismer annyira, hogy tudja, hol vagyok fellelhető éjszakai kimaradozásaim idején. A jelenléte csábító ajánlattá formálódott a fejemben és meghozta a kedvem a társasági élethez, gyors öltözködés után útra is keltem. Furcsa volt, hogy jelenlévő barátaim helyett az ő barátaival töltöm az időt. Nem ismertem őket, viszont nagyon kedvesen fogadtak és jól éreztem magam. De a drágaság kezdett szenvedni és nyaggatott, hogy menjünk már- menjünk már- menjünk már. Mert a türelmetlen férfi pont olyan, mint egy kisgyerek: kezelhetetlen és akaratos. Nekem nem nagyon akarózott elmennem…

A szerető szerep számomra azért problémás, mert keretek közé szorít. Ugyanakkor épp ezért szimpatikus, mert konkrét megegyezésen, ha úgy tetszik, szabályokon alapul. Mint mindig, a kialakulásához két ember kell. Van, hogy vállalom a korlátokat, mert valami olyannal leszek több általa, ami megéri az áldozatot, de máskor ennek semmi értelme. És nincs olyan, hogy ezt az ember ne tudná rögtön az első pillanatban. Ebben is a lényeg a játék, szeretőnek lenni minden kötöttség ellenére a legfelszabadítóbb dolog, ami csak történhet. Mert megtehetek bármit, sőt, a szerep maga is megköveteli, hogy feszegessem bátran a határaimat. Valószínűleg az elvárások-nélküliségében rejlik a biztonság, mert megállapodtunk, ha nem is írott formában, ki mennyit ad. És…

Az együttlétek során felvett testhelyzetek több szempontot is kielégítenek. Például mindenki másképp van felépítve anatómiailag, másképp éljük meg a behatolást. És hasonló okokból a „kényelem” is fontos. Ez alatt azt értem, hogy ha egy mozdulatsor vagy testtartás nem természetes, akkor lehet izgató, mégsem tudom kiélvezni. Viszont, ami érdekessé teszi számomra a kérdést, hogy sok esetben a helyzet szimbolikája, és ezáltal előidézett többlettartalma által válik izgalmassá a dolog. Ilyenkor az adott póz nem csak fizikailag hat rám, hanem az agyamat ingerli, és ez nagyon fontos. Akkor jutott eszembe először „a mélyebb jelentéstartalmak” keresése, amikor szopáshoz készülődve letérdeltem az előttem álló partnerem elé. Akkor úgy éreztem, még sosem akartam ennyire csinálni, azóta…

Az önállóság, a függetlenség és a szabadság voltak a legmeghatározóbb eszmék egész kamaszlázadásom során, bár az értékrendem e tekintetben nem sokat változott azóta sem. Dühösen, felháborodottan és értetlenül álltam egy férfi ismerősöm kapcsolata előtt, melyben tudniillik a nő oly mértékben számolt el önmagáról, hogy még az interneten folytatott beszélgetéseit is rögzítette és elküldte a párjának. Embertelennek gondoltam, és folyton veszekedtem vele, amiért ilyesmit követel bárkitől is. Ő pedig újra és újra felhívott, minden éjjel. Lépésről- lépésre, napról- napra türelmesen próbálta megértetni velem, miért teszi, amit tesz, és hogy mindez mit jelent. Agymosásként szoktam emlegetni ezt az időszakot, mert lényegében ez is történt: elmondott egy szituációt, amiben én kaptam az alárendelt…

Nem hittem, és tulajdonképpen még most sem hiszem, hogy hosszútávon leköt egy blog írása. Azért kezdtem bele, mert túl sokat figyelem önmagam, a testem, a viszonyomat másokkal: férfiakkal, nőkkel, családtagokkal, szeretőkkel, szerelmekkel, idegenekkel. És minden kételyem ellenére azt gondolom, hogy mégis jó ötlet volt. A szexről, a vágyaimról, az élményeimről… stb. való tudatos írás serkenti az alkotásvágyam, összefogja a gondolataimat, fontossá tesz elhanyagolt dolgokat és fordítva. A pozitív visszajelzések jót tettek az önbecsülésemnek, bár még mindig nem tudom, hogyan írjak magamról, hogy én is szívesen olvassam vissza. Bizonytalanul próbálgatom, miről írhatok, és miről nem, mi az, amit (nem)szégyellek magam előtt. Fogalmam sincs továbbá, tudok-e úgy írni, hogy ne másnak szóljon.…

Mit tennél, ha találkoznál valakivel, aki mindentől begerjed, ami belőled, mint nőből kijön? Érdekes kérdés, mert hirtelen a világ leggátlásosabb emberének érzed magad, az összes rádkényszerített és beléd nevelt korlátod a felszínre tör, és bizony nagyon kényelmetlenné válik a szituáció. A legdurvább az egészben, hogy nem miatta, aki szó szerint bármit megkóstolna belőled, hanem magad miatt. Mert kaptál egy ajándékot, amikor tényleg az lehetsz, ami vagy: a csupasz, élő test, és nem tudsz az lenni. Folyton rejtegetjük magunkat, főleg a férfiak elől, mert azt tanították, vannak dolgok, amiket nem illik másnak látnia, éreznie, szagolnia(!). Nagyon igazságtalan és kegyetlen nevelést kapunk. Ő azt kérte, pisiljek előtte. A hideg kőre ült a…

Rengeteg pornográf kép és film érhető el a neten, amiken nők simogatják magukat. Természetesen az amatőr kategóriában fellelhető kategóriájúakra gondolok. Ezeket ritkán keresem, akkor is a kíváncsiságom a nagyobb, nem pedig az izgalmam. Legalábbis az elején. Merthogy valamiért nagyon lázba hoz, amikor más nőket látok önkielégítést végezni. Biztos van valami leselkedő- jellege a dolognak, láthatok valamit, amit máshol, másképp nem. Van ebben valami titkos és nagyon bizalmas, elvégre önmagunkkal való együttlét aktusáról van szó. Egyedül csinálom (általában), tehát meg kell győződnöm róla, hogy más is csinálja. Nagyon izgalmas például idősebb nőket nézni, miközben lelkesen nyomkodják magukba a vibrátorokat. És éppen a tudat miatt, hogy (még) ők is csinálják. A társadalom…

A vásárlás szenvedély, mondják. De magamat nem tartom függőnek, legalábbis e tekintetben. Vásárolni macerás: kell hozzá pénz, idő, türelem, jártasság, hogy mit, hol, mennyiért…stb. Ráadásul, ha végre rászánom magam, mert több dologra is szükségem van, sokkal nagyobbak az elvárásaim és hajlamos vagyok megvenni dolgokat, amikre nincs is szükségem. „Mindegy, hogy mit, csak vegyünk valamit!”- szindróma. Az idézet egyébként az ötéves énemtől származik a görögországi nyaralás során felfedezett csillogó bizsu-bazárra reagáltam eképp. Az utóbbi időben az efféle késztetéseim a fehérneműket illetően élénkültek fel. Fontosnak érzem, hogy legyen belőle, és ne csak a kényelmes pamut bugyikból. Már- már közhelynek számít, hogy az egész közérzetünket meghatározza az, hogy mit viselünk a ruha alatt.…

Furcsa dolog megkívánni egy nőt, én nem tudom kezelni, legalábbis a valóságban nem, mert a fejemben olyan magától értetődően történik minden. Mondják ugyan, hogy egyrészt természetes a vonzódás, másrészt szükségszerű, harmadrészt pedig minden nőnek illik törekednie a másik nő megtapasztalására. Ez utóbbival egyébként egyet is értek, mégpedig a nőiség miatt. Nem azért kell egy nővel együttlennem, hogy másféle szexualitást tapasztaljak meg, illetve ezért is, de ennél hangsúlyosabb, hogy magát a nőiséget kell megtapasztalnom, a bőrmön, a számban, a pinámban, az ereimben éreznem, úgy, ahogy magamban- magamon sosem tudom érezni. Sokáig kifejezetten kerestem a potenciális nőpartnerek társaságát, interneten is. De mindig volt valami, ami nem tetszett, sőt, taszított. Valószínűleg a saját…

Az időtlen időkig mániákusan hajszolt, egyébként kellemes élményeket nyújtó szubmisszivitás nyomai a mai napig bennem vannak. Azóta határozottan elutasítok minden ehhez hasonló kategorikus besorolást magamat illetően, de adott szituációban, adott gesztusokban és mozdulatokban igazán kedves „szerepkör” maradt számomra. Nem kívánom most részletezni, hogy olykor a kiszolgáltatottság, a vele együttjáró szégyenérzet, a teljes önátadás, … mennyire felkorbácsolják az érzékeimet. Valószínűleg azért, mert nem csak a testek között zajló szexualitást jelenti számomra: agy- és érzelem játéknak tartom. A leglenyűgözőbb benne, amikor nem értem, miért, de „Kész” vagyok mindenre, amikor, akár pár óráig csupán, de nem akarok, nem tudok nemet mondani. Csak adni akarom magam, szolgálni a férfivágyat: használatra kínálni magam. Ez pedig…