-
Szexi rucikkal varázslat
Tudom, mi izgatja fel és szeretek a kedvében járni, ezért az eladótól fekete combfixet kértem. Olyat, ami szilikonos és nem csúszik le, mert a klasszikus fajta van, de harisnyatartóm nincs hozzá. És nem csak az ágyban akartam viselni. Ezek az apróságok sokkal nagyobb súllyal bírnak, mint gondoljuk. De én tudtam, hogyha egész este rajtam lesz, érzem a csipkés végét a combomra feszülni, és várom, hogy vajon ő mikor simít végig rajta és fedzi fel, az hatással lesz az egész énemre, arra, hogy mit sugárzok magamból felé és mindenki más felé is. Izgatottan próbálgattam a frissen kicsomagolt darabot. Lassan, kéjesen húztam fel. Finoman igazgattam a combomon a csipkét. A tükör elé…
-
A pinám
Úgy tájékoztattak, hogy a pina megnevezés nem túl kifinomult, sem pedig elegáns. Én mégis így hívom, amikor írok vagy beszélek róla. Nem ellenségeskedésből, nem önteltségből. De Pinám van. A húsommal, a lucskommal, a szőrömmel együtt. A csendes becsukódott, a követelőző, a felizgulva kivörösödött és lüktető, a vértől vérért kiáltó, a puha érintésre vágyó, a borotvától megsebzett, a duzzogó, a sóvárgó, a büszke, a provokatív… ez mind az én Pinám. Nem a puncikám, nem a punuskám, nem a nunim. Nem tudom lebutítatni, nem tudom becézgetni. Ennél sokkal élőbb, sokkal valódibb és szó szerint hús-vér. A zsarnokom. Mert más, ha más beszél róla. A szerelmes férfi, hát igen, róla el tudom képzelni,…
-
A mellem
Törlesztem tartozásom a mellem felé, merthogy még nem írtam róla semmit, pedig mennyire szeretem… Mindig azt szoktam mondani, hogy a saját mellem fetisisztája vagyok. A mellem nagy, ennél fogva, illetve saját súlyánál fogva persze nem áll csúcsosan. De valamit valamiért… Ettől függetlenül nem érzem tökéletlennek, nem szeretném ha másmilyen lenne. A ruhatáram nem garbókból áll, büszkén és merészen tárom magam, vagy legalábbis a mellem a nagyközönség elé, és élvezem, hogy nemcsak a férfiak, de a nők nagy része is utánam fordul az utcán. Ennek megfelelően nagy gondot fordítok az ápolására. Krémek, ápoló pakolások, bőrradírok… stb., a mellem kényeztetésére mindig szánok időt. „Mert megérdemlem.” Minthogy ilyen nagy gondot fordítok az ápolására,…
-
Vibrátorral lépés a határtalanság felé
Pár hónapja vettem meg a vibrátoromat. Nem azért, mert különösebben igényeltem volna az efféle behatolást magányos pillanataimban, inkább úgy éreztem, „kell és kész”: hogy a magamról alkotott képhez és a szexualitásomhoz hozzátartozik, hogy egy műfasz lapuljon a fiókomban. Azóta kedves segédeszközzé vált, melyet a lehető legváltozatosabb módon használok ki- és fel. Önkielégítés közben kerül elő a legritkábban, legalábbis ha senki sem néz közben. A pinámat dugdosni hamar meguntam, ha magam vagyok, nem jut eszembe használni, mint ahogy az már említettem is. Kivéve, ha az erotikus irodalom egy gyöngyszeme kerül a kezembe. Olyankor nagyon kényelmes megoldás a harmadik karomat becsúsztatni és a bugyimat, mint kicsúszásgátlót eligazgatni rajta, és hagyni, hogy csak rezegjen…
-
Sperma kóstoló
Nem irtózom a spermától, sőt, vágyom rá, méghozzá azért, amit számomra szimbolizál: a férfi önmagából ad, én pedig be- vagy elfogadom őt. Nevetségesnek tartom, hogy egyes nők az ízén fanyalognak, az állagától óckodnak. Ez mind mellékes. Ha kapsz belőle, valami olyat tettél, amivel örömet szereztél és mindezt a lehető legönzetlenebb módon. Különben is ha bekapom egy férfi farkát, akkor már nem teljesen mindegy?! Igaz, én magam sem engedtem sokáig a számba, viszont a kezdetektől fogva kóstolgattam, lenyalva innen- onnan, a hasáról, az ujjamról, a mellemről…stb. Az első szopásnál utáltam, már a farkát is, képtelen voltam csinálni. Meg- megnyaltam ugyan, de szerencsére ő is belátta, hogy ehhez még dolgoznia kell rajtam.…
-
Álom-kép
Éjjel szabadjára engedtem a fantáziám. Nem tudtam aludni izgalmamban, számoltam a hátralevő éjszakákat. Kicsit aggódtam az együttalvás miatt, sosem ment, sosem volt nyugodt vagy igazán pihentető. Némi szégyenérzettel vegyített forgolódás, amit az amerikai kommersz filmjelenetek váltanak ki, amikor nem tudunk egész éjjel egymás karjaiban maradni, pedig láttuk, hogy úgy kell. Aztán eszembe jutott az éjszaka reggeli folytatása, ami sosem marad el, és az ujjaim is dolgukra indultak. Eszembe jutott, hogy a számmal akarlak ébreszteni, hogy pótoljam a hiányolt intimitást. Elképzeltem, ahogy a puha, álmos farkad felé indulok a takaró alatt és megérzem rajta a nászunk illatát, ami bódít és hipnotikusan magához vonz. Aztán finoman a számba szívom, kihasználva, hogy nem…
-
A szám íze szerint
A száj a legfontosabb: kapocs a másikhoz. A számon keresztül adom át magam és a számon keresztül nyelem el őt. A száj a szex alapvető színtere és a rendezője is. Utasít, parancsol, hív, elküld, közöl és hallgat, figyel, felfedez, érez, kóstol és ízlel. A száj köti össze az eseményeket és a testeket az ágyban. Az ajkak puhasága, melegsége, nedvessége; a fogak keménysége; a harapás okozta gyilkos fájdalom; az ajkak gondoskodó ölelése; a nyelv gyengéd simogatása; a beszéd, a suttogás, az üvöltés, a nevetés, a mosoly, a lihegés, a nyögés…révén. Az egész a beszéddel kezdődik, elvégre az ember nem kezd olyannal, akinek nincs mit mondania. Persze két szerető gyakran a legképtelenebb…
-
Részletkérdés
Egy internetes ismeretség volt: valami korábban nem tapasztalt, valami figyelemfelkeltő, valami izgalmas, valami, ami épp foglalkoztatott. Köszönt, elkérte a számom azzal a megjegyzéssel, hogy akkor ő most felhív, 30 percet kapok, arról beszélhetek, amiről csak akarok, a végére tudni fogja, egymást keressük-e. És akkor én egy idegennek megadtam a számom mindenféle előzmény nélkül, beszéltem fél órán keresztül- fogalmam sincs miről, nagyon zavarban voltam. De valószínűleg a fenekemet érő első tenyércsapásokról meséltem. (Mert erre volt kíváncsi, illetve, hogy hagyom-e magam, szükségem van-e erre és milyen hatással van/volt rám.) Nagyon kislány voltam, lázadás mögé bújtatva az önbizalomhiányomat és a saját magam előtt fel nem fedezett nőiségemet. Acélbetétes bakancsot hordtam, mert szerettem, megjegyzem,…
-
A kurva szó jut eszembe magamról.
Vannak férfiak, akik nem indítanak el bennem semmit. Csak tudtuk, tudjuk, hogy minek kell történnie. Merthogy tudjuk már egész zsenge ifjú korunktól fogva: filmekből, a barátaink beszámolóiból, a Peti, Ida, Picuri című kedvenc gyerekkori képregényünkből, a szülők polcán titokban lapozgatott szocreál stílusú Hogyan szeretkezzünk? című oktatókiadványból… stb. Csak ez nem jelent sokat, lelkileg vagy érzelmileg lehet, de nem emlékszem rájuk, nem hagynak nyomot. Megtörténtek, ahogy kellett, ahogy várható volt. És épp ezt nyújtják, a kiszámíthatóságot, az állandóságot, a konformizmust. De egész más a helyzet azokkal a hímekkel, akiknek a jelenléte már önmagában vágykeltő. Akik mellett és akikkel együtt megszűnnek a határok. Akik kreativitásra, „lázadásra” késztetnek. Akik kedvéért egy pillanatra más…
-
Fejmunka
Sosem tudom eldönteni, hogy mi késztet a(z ön)simogatásra: a testem jelez és a beindítja a fantáziámat vagy épp fordítva. Nem mintha a kezdeti lökés után számítana, ugyanis az esetek többségében a hangulatomnak megfelelő pornogáf műveket kutatom fel sürgősen vagy inkább kényelmesen, az erre fordítható időmennyiség függvényében. (Korábban nagyon élveztem a dialógus formájában zajló fantáziálásokat, magyarul a csetszexet, de a pornó kényelmesebb és könnyebb megtalálni azt, „ami segít”.) Ha mégsem élek az online segédeszközzel, annak tipikus oka az unalom, illetve ha valamilyen szokatlan dolog jut eszembe, ami tudatmódosítóként hat rám. Ez alatt a különböző tárgyak, ruhadarabok, krémek, ékszerek szexuális felhanggal történő bevonását értem a játékomba, és a fantáziám felélénkülését. A fájdalomról…
-
Ha magam(ban) vagyok…
Szeretem simogatni magam, talán túlságosan is. Van, hogy órákat töltök ezzel és nem mindig azért, mert a pinám követeli vagy hiányzik, egyszerűen jól esik. Szeretem megérinteni a melegségét, a puhaságát. Az ajkaim maguktól nyílnak szét és csalogatják egyre beljebb az ujjaimat. És ez nem csak a gyengédségről szól, belemarkolni a nő-húsba erős tenyérrel vagy megcsapkodni, csippentve szétfeszíteni épp olyan izgalmas, mint lágyan belecsúszni a síkossá váló résbe. Az orgazmus általában nem is célom, de természetesen elmaradhatatlan része a dolognak. Gondolom azért nem csábít a csúcs, mert lassan regenerálódom utána, így az mindig a játék végét jelenti. Ha rajtam múlik -és ki máson múlna-, sosem kapkodom el. Egy idő után az…
-
Ok és cél
Miért foglalja el elménket annyira a szex? Azért, mert ez a legvégső menekülési mód. Ez az önmagunkról való megfeledkezés utolsó mentsvára. Egy pillanat erejéig, legalább egy másodpercig ez a teljes feledés- és nem létezik más módja annak, hogy megfeledkezzünk magunkról… Amikor az életünkben csupán egyetelen dolog van, amely az abszolút menekülés igazi útja, akkor ahhoz nagyon ragaszkodunk, mert ez az egyetlen pillanat, amikor boldogok vagyunk. Minden más probléma lidércnyomássá változik… Ragaszkodunk tehát ehhez az egyetlen dologhoz, amely az önmagunkról való teljes megfeledkezést nyújtja, amelyet boldogságnak nevezünk. De amikor ragaszkodunk hozzá, akkor ez is rémálommá válik, éppen ezért szeretnénk megszabadulni tőle. Nem akarunk a rabszolgájává válni. (Krishnamurti: Szerelemről és magányról)
-
Szex egy ismeretlennel (a)vagy egyéjszakás kalandok
Az emberek nagyrészének volt vagy lesz egyéjszakás kalandja egy idegennel vagy kevésbé idegennel. Valószínűleg az ösztöneinknek köszönhető. Kiélni minden állatit egy emberrel, akinek nem kell magyarázkodni miért és hogyan és mikor ismét… Mi teszi ki az egyéjszakás kalandok nagy részét? – Az, mikor előre elhatározza mindkét fél, hogy egyszeri és megismételhetetlen dolgo(ka)t hajtanak végre, majd egy őrületes éjszaka/nappal után nagy levegőt véve búcsút intenek az örök mámornak? – Vagy az, mikor előre elhatározza mindkét fél, hogy egyszeri és megismételhetetlen dolgo(ka)t hajtanak végre annak reményében, hogy a csomagolás végre a várvavárt ajándékot rejti, amit napjában többször is kicsomagolhatnak, majd egy kínos éjszaka után álmosoly mögé bújva lóhalálában elloholnak? Nekem – emlékeim…
-
Perverz-e vagy? Reakciók, felosztások
Ami a perverziókkal kapcsolatos általam észlelt reakciókat illeti, alapvetően négyféle kategória van: elutasító: akár morális, akár közízléssel vagy egyéni ízléssel való összeférhetetlenség miatti elítélés aktív elutasítás, többnyire megbélyegző, kizáró jellegű. Megértésre, empátiára nem törekszik, nem is próbálja a másik felet meghallgatni. A leggyakoribb reakció, a legtöbb prűd emberre jellemző. Konkrét személyre vonatkoztatva az illető elfogadottságát és a feléje megnyilvánuló bizalmat nagyban és permanensen csökkenti, személyében nemkívánatossá válhat, egy kapcsolat végét is jelentheti. Jellemző mondatai: „fúj, ez undorító”, „milyen mocskos a fantáziád, még jó hogy rájöttem”, „te beteg vagy”, „Ha tudtam volna, hogy ilyen vagy, szóba se állok veled!” közömbös: passzív elutasítás, morális elítélése kisebb fokú, leginkább egyéni ízlésbe ütközőnek tartja.…
