Lulu naplója
-
A szex csupán játék
Mit tennél, ha találkoznál valakivel, aki mindentől begerjed, ami belőled, mint nőből kijön? Érdekes kérdés, mert hirtelen a világ leggátlásosabb emberének érzed magad, az összes rádkényszerített és beléd nevelt korlátod a felszínre tör, és bizony nagyon kényelmetlenné válik a szituáció. A legdurvább az egészben, hogy nem miatta, aki szó szerint bármit megkóstolna belőled, hanem magad miatt. Mert kaptál egy ajándékot, amikor tényleg az lehetsz, ami vagy: a csupasz, élő test, és nem tudsz az lenni. Folyton rejtegetjük magunkat, főleg a férfiak elől, mert azt tanították, vannak dolgok, amiket nem illik másnak látnia, éreznie, szagolnia(!). Nagyon igazságtalan és kegyetlen nevelést kapunk. Ő azt kérte, pisiljek előtte. A hideg kőre ült a…
-
Internetes pornográfia
Rengeteg pornográf kép és film érhető el a neten, amiken nők simogatják magukat. Természetesen az amatőr kategóriában fellelhető kategóriájúakra gondolok. Ezeket ritkán keresem, akkor is a kíváncsiságom a nagyobb, nem pedig az izgalmam. Legalábbis az elején. Merthogy valamiért nagyon lázba hoz, amikor más nőket látok önkielégítést végezni. Biztos van valami leselkedő- jellege a dolognak, láthatok valamit, amit máshol, másképp nem. Van ebben valami titkos és nagyon bizalmas, elvégre önmagunkkal való együttlét aktusáról van szó. Egyedül csinálom (általában), tehát meg kell győződnöm róla, hogy más is csinálja. Nagyon izgalmas például idősebb nőket nézni, miközben lelkesen nyomkodják magukba a vibrátorokat. És éppen a tudat miatt, hogy (még) ők is csinálják. A társadalom…
-
Igen, akarom!
A vásárlás szenvedély, mondják. De magamat nem tartom függőnek, legalábbis e tekintetben. Vásárolni macerás: kell hozzá pénz, idő, türelem, jártasság, hogy mit, hol, mennyiért…stb. Ráadásul, ha végre rászánom magam, mert több dologra is szükségem van, sokkal nagyobbak az elvárásaim és hajlamos vagyok megvenni dolgokat, amikre nincs is szükségem. „Mindegy, hogy mit, csak vegyünk valamit!”- szindróma. Az idézet egyébként az ötéves énemtől származik a görögországi nyaralás során felfedezett csillogó bizsu-bazárra reagáltam eképp. Az utóbbi időben az efféle késztetéseim a fehérneműket illetően élénkültek fel. Fontosnak érzem, hogy legyen belőle, és ne csak a kényelmes pamut bugyikból. Már- már közhelynek számít, hogy az egész közérzetünket meghatározza az, hogy mit viselünk a ruha alatt.…
-
Nő kétszer
Furcsa dolog megkívánni egy nőt, én nem tudom kezelni, legalábbis a valóságban nem, mert a fejemben olyan magától értetődően történik minden. Mondják ugyan, hogy egyrészt természetes a vonzódás, másrészt szükségszerű, harmadrészt pedig minden nőnek illik törekednie a másik nő megtapasztalására. Ez utóbbival egyébként egyet is értek, mégpedig a nőiség miatt. Nem azért kell egy nővel együttlennem, hogy másféle szexualitást tapasztaljak meg, illetve ezért is, de ennél hangsúlyosabb, hogy magát a nőiséget kell megtapasztalnom, a bőrmön, a számban, a pinámban, az ereimben éreznem, úgy, ahogy magamban- magamon sosem tudom érezni. Sokáig kifejezetten kerestem a potenciális nőpartnerek társaságát, interneten is. De mindig volt valami, ami nem tetszett, sőt, taszított. Valószínűleg a saját…
-
Hogy jobban fájjon
Az időtlen időkig mániákusan hajszolt, egyébként kellemes élményeket nyújtó szubmisszivitás nyomai a mai napig bennem vannak. Azóta határozottan elutasítok minden ehhez hasonló kategorikus besorolást magamat illetően, de adott szituációban, adott gesztusokban és mozdulatokban igazán kedves „szerepkör” maradt számomra. Nem kívánom most részletezni, hogy olykor a kiszolgáltatottság, a vele együttjáró szégyenérzet, a teljes önátadás, … mennyire felkorbácsolják az érzékeimet. Valószínűleg azért, mert nem csak a testek között zajló szexualitást jelenti számomra: agy- és érzelem játéknak tartom. A leglenyűgözőbb benne, amikor nem értem, miért, de „Kész” vagyok mindenre, amikor, akár pár óráig csupán, de nem akarok, nem tudok nemet mondani. Csak adni akarom magam, szolgálni a férfivágyat: használatra kínálni magam. Ez pedig…
-
Szexi rucikkal varázslat
Tudom, mi izgatja fel és szeretek a kedvében járni, ezért az eladótól fekete combfixet kértem. Olyat, ami szilikonos és nem csúszik le, mert a klasszikus fajta van, de harisnyatartóm nincs hozzá. És nem csak az ágyban akartam viselni. Ezek az apróságok sokkal nagyobb súllyal bírnak, mint gondoljuk. De én tudtam, hogyha egész este rajtam lesz, érzem a csipkés végét a combomra feszülni, és várom, hogy vajon ő mikor simít végig rajta és fedzi fel, az hatással lesz az egész énemre, arra, hogy mit sugárzok magamból felé és mindenki más felé is. Izgatottan próbálgattam a frissen kicsomagolt darabot. Lassan, kéjesen húztam fel. Finoman igazgattam a combomon a csipkét. A tükör elé…
-
A pinám
Úgy tájékoztattak, hogy a pina megnevezés nem túl kifinomult, sem pedig elegáns. Én mégis így hívom, amikor írok vagy beszélek róla. Nem ellenségeskedésből, nem önteltségből. De Pinám van. A húsommal, a lucskommal, a szőrömmel együtt. A csendes becsukódott, a követelőző, a felizgulva kivörösödött és lüktető, a vértől vérért kiáltó, a puha érintésre vágyó, a borotvától megsebzett, a duzzogó, a sóvárgó, a büszke, a provokatív… ez mind az én Pinám. Nem a puncikám, nem a punuskám, nem a nunim. Nem tudom lebutítatni, nem tudom becézgetni. Ennél sokkal élőbb, sokkal valódibb és szó szerint hús-vér. A zsarnokom. Mert más, ha más beszél róla. A szerelmes férfi, hát igen, róla el tudom képzelni,…
-
A mellem
Törlesztem tartozásom a mellem felé, merthogy még nem írtam róla semmit, pedig mennyire szeretem… Mindig azt szoktam mondani, hogy a saját mellem fetisisztája vagyok. A mellem nagy, ennél fogva, illetve saját súlyánál fogva persze nem áll csúcsosan. De valamit valamiért… Ettől függetlenül nem érzem tökéletlennek, nem szeretném ha másmilyen lenne. A ruhatáram nem garbókból áll, büszkén és merészen tárom magam, vagy legalábbis a mellem a nagyközönség elé, és élvezem, hogy nemcsak a férfiak, de a nők nagy része is utánam fordul az utcán. Ennek megfelelően nagy gondot fordítok az ápolására. Krémek, ápoló pakolások, bőrradírok… stb., a mellem kényeztetésére mindig szánok időt. „Mert megérdemlem.” Minthogy ilyen nagy gondot fordítok az ápolására,…
-
Vibrátorral lépés a határtalanság felé
Pár hónapja vettem meg a vibrátoromat. Nem azért, mert különösebben igényeltem volna az efféle behatolást magányos pillanataimban, inkább úgy éreztem, „kell és kész”: hogy a magamról alkotott képhez és a szexualitásomhoz hozzátartozik, hogy egy műfasz lapuljon a fiókomban. Azóta kedves segédeszközzé vált, melyet a lehető legváltozatosabb módon használok ki- és fel. Önkielégítés közben kerül elő a legritkábban, legalábbis ha senki sem néz közben. A pinámat dugdosni hamar meguntam, ha magam vagyok, nem jut eszembe használni, mint ahogy az már említettem is. Kivéve, ha az erotikus irodalom egy gyöngyszeme kerül a kezembe. Olyankor nagyon kényelmes megoldás a harmadik karomat becsúsztatni és a bugyimat, mint kicsúszásgátlót eligazgatni rajta, és hagyni, hogy csak rezegjen…
-
Sperma kóstoló
Nem irtózom a spermától, sőt, vágyom rá, méghozzá azért, amit számomra szimbolizál: a férfi önmagából ad, én pedig be- vagy elfogadom őt. Nevetségesnek tartom, hogy egyes nők az ízén fanyalognak, az állagától óckodnak. Ez mind mellékes. Ha kapsz belőle, valami olyat tettél, amivel örömet szereztél és mindezt a lehető legönzetlenebb módon. Különben is ha bekapom egy férfi farkát, akkor már nem teljesen mindegy?! Igaz, én magam sem engedtem sokáig a számba, viszont a kezdetektől fogva kóstolgattam, lenyalva innen- onnan, a hasáról, az ujjamról, a mellemről…stb. Az első szopásnál utáltam, már a farkát is, képtelen voltam csinálni. Meg- megnyaltam ugyan, de szerencsére ő is belátta, hogy ehhez még dolgoznia kell rajtam.…
-
Álom-kép
Éjjel szabadjára engedtem a fantáziám. Nem tudtam aludni izgalmamban, számoltam a hátralevő éjszakákat. Kicsit aggódtam az együttalvás miatt, sosem ment, sosem volt nyugodt vagy igazán pihentető. Némi szégyenérzettel vegyített forgolódás, amit az amerikai kommersz filmjelenetek váltanak ki, amikor nem tudunk egész éjjel egymás karjaiban maradni, pedig láttuk, hogy úgy kell. Aztán eszembe jutott az éjszaka reggeli folytatása, ami sosem marad el, és az ujjaim is dolgukra indultak. Eszembe jutott, hogy a számmal akarlak ébreszteni, hogy pótoljam a hiányolt intimitást. Elképzeltem, ahogy a puha, álmos farkad felé indulok a takaró alatt és megérzem rajta a nászunk illatát, ami bódít és hipnotikusan magához vonz. Aztán finoman a számba szívom, kihasználva, hogy nem…
-
A szám íze szerint
A száj a legfontosabb: kapocs a másikhoz. A számon keresztül adom át magam és a számon keresztül nyelem el őt. A száj a szex alapvető színtere és a rendezője is. Utasít, parancsol, hív, elküld, közöl és hallgat, figyel, felfedez, érez, kóstol és ízlel. A száj köti össze az eseményeket és a testeket az ágyban. Az ajkak puhasága, melegsége, nedvessége; a fogak keménysége; a harapás okozta gyilkos fájdalom; az ajkak gondoskodó ölelése; a nyelv gyengéd simogatása; a beszéd, a suttogás, az üvöltés, a nevetés, a mosoly, a lihegés, a nyögés…révén. Az egész a beszéddel kezdődik, elvégre az ember nem kezd olyannal, akinek nincs mit mondania. Persze két szerető gyakran a legképtelenebb…
-
Részletkérdés
Egy internetes ismeretség volt: valami korábban nem tapasztalt, valami figyelemfelkeltő, valami izgalmas, valami, ami épp foglalkoztatott. Köszönt, elkérte a számom azzal a megjegyzéssel, hogy akkor ő most felhív, 30 percet kapok, arról beszélhetek, amiről csak akarok, a végére tudni fogja, egymást keressük-e. És akkor én egy idegennek megadtam a számom mindenféle előzmény nélkül, beszéltem fél órán keresztül- fogalmam sincs miről, nagyon zavarban voltam. De valószínűleg a fenekemet érő első tenyércsapásokról meséltem. (Mert erre volt kíváncsi, illetve, hogy hagyom-e magam, szükségem van-e erre és milyen hatással van/volt rám.) Nagyon kislány voltam, lázadás mögé bújtatva az önbizalomhiányomat és a saját magam előtt fel nem fedezett nőiségemet. Acélbetétes bakancsot hordtam, mert szerettem, megjegyzem,…
-
A kurva szó jut eszembe magamról.
Vannak férfiak, akik nem indítanak el bennem semmit. Csak tudtuk, tudjuk, hogy minek kell történnie. Merthogy tudjuk már egész zsenge ifjú korunktól fogva: filmekből, a barátaink beszámolóiból, a Peti, Ida, Picuri című kedvenc gyerekkori képregényünkből, a szülők polcán titokban lapozgatott szocreál stílusú Hogyan szeretkezzünk? című oktatókiadványból… stb. Csak ez nem jelent sokat, lelkileg vagy érzelmileg lehet, de nem emlékszem rájuk, nem hagynak nyomot. Megtörténtek, ahogy kellett, ahogy várható volt. És épp ezt nyújtják, a kiszámíthatóságot, az állandóságot, a konformizmust. De egész más a helyzet azokkal a hímekkel, akiknek a jelenléte már önmagában vágykeltő. Akik mellett és akikkel együtt megszűnnek a határok. Akik kreativitásra, „lázadásra” késztetnek. Akik kedvéért egy pillanatra más…