Lulu naplója
-
Fejmunka
Sosem tudom eldönteni, hogy mi késztet a(z ön)simogatásra: a testem jelez és a beindítja a fantáziámat vagy épp fordítva. Nem mintha a kezdeti lökés után számítana, ugyanis az esetek többségében a hangulatomnak megfelelő pornogáf műveket kutatom fel sürgősen vagy inkább kényelmesen, az erre fordítható időmennyiség függvényében. (Korábban nagyon élveztem a dialógus formájában zajló fantáziálásokat, magyarul a csetszexet, de a pornó kényelmesebb és könnyebb megtalálni azt, „ami segít”.) Ha mégsem élek az online segédeszközzel, annak tipikus oka az unalom, illetve ha valamilyen szokatlan dolog jut eszembe, ami tudatmódosítóként hat rám. Ez alatt a különböző tárgyak, ruhadarabok, krémek, ékszerek szexuális felhanggal történő bevonását értem a játékomba, és a fantáziám felélénkülését. A fájdalomról…
-
Ha magam(ban) vagyok…
Szeretem simogatni magam, talán túlságosan is. Van, hogy órákat töltök ezzel és nem mindig azért, mert a pinám követeli vagy hiányzik, egyszerűen jól esik. Szeretem megérinteni a melegségét, a puhaságát. Az ajkaim maguktól nyílnak szét és csalogatják egyre beljebb az ujjaimat. És ez nem csak a gyengédségről szól, belemarkolni a nő-húsba erős tenyérrel vagy megcsapkodni, csippentve szétfeszíteni épp olyan izgalmas, mint lágyan belecsúszni a síkossá váló résbe. Az orgazmus általában nem is célom, de természetesen elmaradhatatlan része a dolognak. Gondolom azért nem csábít a csúcs, mert lassan regenerálódom utána, így az mindig a játék végét jelenti. Ha rajtam múlik -és ki máson múlna-, sosem kapkodom el. Egy idő után az…
-
Ok és cél
Miért foglalja el elménket annyira a szex? Azért, mert ez a legvégső menekülési mód. Ez az önmagunkról való megfeledkezés utolsó mentsvára. Egy pillanat erejéig, legalább egy másodpercig ez a teljes feledés- és nem létezik más módja annak, hogy megfeledkezzünk magunkról… Amikor az életünkben csupán egyetelen dolog van, amely az abszolút menekülés igazi útja, akkor ahhoz nagyon ragaszkodunk, mert ez az egyetlen pillanat, amikor boldogok vagyunk. Minden más probléma lidércnyomássá változik… Ragaszkodunk tehát ehhez az egyetlen dologhoz, amely az önmagunkról való teljes megfeledkezést nyújtja, amelyet boldogságnak nevezünk. De amikor ragaszkodunk hozzá, akkor ez is rémálommá válik, éppen ezért szeretnénk megszabadulni tőle. Nem akarunk a rabszolgájává válni. (Krishnamurti: Szerelemről és magányról)
-
Szex egy ismeretlennel (a)vagy egyéjszakás kalandok
Az emberek nagyrészének volt vagy lesz egyéjszakás kalandja egy idegennel vagy kevésbé idegennel. Valószínűleg az ösztöneinknek köszönhető. Kiélni minden állatit egy emberrel, akinek nem kell magyarázkodni miért és hogyan és mikor ismét… Mi teszi ki az egyéjszakás kalandok nagy részét? – Az, mikor előre elhatározza mindkét fél, hogy egyszeri és megismételhetetlen dolgo(ka)t hajtanak végre, majd egy őrületes éjszaka/nappal után nagy levegőt véve búcsút intenek az örök mámornak? – Vagy az, mikor előre elhatározza mindkét fél, hogy egyszeri és megismételhetetlen dolgo(ka)t hajtanak végre annak reményében, hogy a csomagolás végre a várvavárt ajándékot rejti, amit napjában többször is kicsomagolhatnak, majd egy kínos éjszaka után álmosoly mögé bújva lóhalálában elloholnak? Nekem – emlékeim…