Frissen gyantázott punci

Frissen gyantázott puncival készültem a randinkra. A szőr-kérdésen már túl vagyunk, de mindketten szeretjük a pihe-puha csupaszságot, és kedvesM ilyenkor szinte kötelezően felveszi a nyalást a programok listájára. És ez ellen nekem semmi kifogásom sincsen. Elég sokáig tartott, és még mindig nem értünk a végére, de legalább már tényleg tudom élvezni, ha a szájával kényeztet. Hazafelé eszembe jutott a legeslegelső szexuális élményem, ami egy nyalásból állt, amit én nem viszonoztam (később sem), viszont elképesztően nagyot élveztem tőle. Az jutott eszembe, hogy azért, mert akkor csak én voltam, egyedül én, és a serdülőkorral járó tomboló hormonjaim, amiket nem tudtam magaba fojtani és egy csetolalon megismert sráccal való találkozáskor egyszerűen nem tudtam, nem akartam már nemet mondani. Meg kellett történnie, magától értetődő volt, és nagyon egyszerű. Én csináltam, a fiú személye teljesen mellékes volt, még a nevére sem emlékszem. Csak arra, hogy amikor felnéztem, és láttam a mohóságát, megkérdeztem, hogy nem fog belefulladni? Erre ő annyit mondott, hogy nem baj, az szép halál lenne. És aztán rejtélyes módon elélveztem.
Később már nem sikerült, valahogy tudatos lettem, valahogy elveszett az a „nagyonvágy” és mindig tudtam, hogy ott van egy másik, akinek talán nem is kéne ott lennie. Sokat próbálkoztam, de sehogy sem sikerült. Panaszra nincs okom, mert roppant lelkes úriemberekkel volt dolgom, akik mindent megtettek a boldogságomért, de mégsem találtam az orgazmusom. Végül pedig már a nyalástól is idegenkedtem, mert nem hittem benne. Mostmár más a helyzet, szeretem, és egyelőre ritkán, de kérem, jól esik és orgazmus közelbe hoz. Elélvezni még mindig nem sikerül, pedig nagyon ügyes nyelvM van, és élvezem is a dolgot. Csak most megint nem én vagyok, mert ketten vagyunk, ő is ott van és ő kifejezetten számít. Valahogy vissza kell találnom a kiindulópontba, de fogalmam sincs, hogyan. Csak azt tudom, hogy a szájába akarok élvezni.