Hajnal van megint

Különös éjszaka volt. Azt hiszem, mégiscsak van értékrendem és mégiscsak hiszek dolgokban, amikről úgy gondoltam nem fontosak. Hát, fontosak. Mert nagyon jól esik belefeledkezni egy vadidegen férfi karjaiba. A testem pontosan követi az ő testének parancsait. Libabőrös leszek, ahogy hátulról hozzám simul, a tenyerével végigfut a mellemen és a nyakamba csókol. És már éppen az agyam is megadná magát, amikor szerencsére (vagy sajnos?) ő maga tudatosítja bennem, hogy én ezt nem is akarom. Mellesleg, jó tanács minden férfinak, aki nyelvpiercinggel rendelkező lánnyal ismerkedik: ne közöld vele a legnagyobb magabiztoságoddal, hogy az az ékszer csak és kizárólag azért van ott, hogy a te örömödre tegyen vele. (Még akkor se, ha ebbe bizonyára van némi nem is tudatosodott igazság.) Mindenesetre a konklúzió az, hogy előadhatom én bármilyen határozottan, hogy mi az, amit szeretnék, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem az agyam fog dönteni, hanem valami számomra sokkal ismeretlenebb dolog, amit most érzelmek gyűjtőnévvel jelölök. Amúgy minden rendben, helyreállt a kedvem és halomszám szedem le az ingyenpornót. És több szexpartner kereső oldalra is regisztráltam biztos megoldást keresve, és még mindig nem tudom, hogy a francba kell neten ismerkedni