Női kudarcok, vagy praktikák – női szemmel

Női perek: Malina Hedvig, Zsanett és Kármán Irén. Női koncepciós perek zajlanak, és ha nem vigyázunk, lesznek még itt mártírnők és nővértanúk is. A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát” kreált. Azonban a kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké. Sok nő, nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért.

Én azt képzelem, hogy a befulladt és idiotizálódott bal-jobb szembeállítások helyett várakozás és vákuum nyílik kollektív pszichénkben a nők felé. Erre adott zsigeri válasza a kollektív pszichénk férfi részének a nők lejáratása, mely részben tudattalan, részben nagyon is tervezett-szervezett reakció.
Malina Hedvig Zsanett és Kármán Irén ügyében férfi hatalmi rendszerekkel (politika, rendőrség, maffia) kerülnek szembe a nők és férfi hatalmi rendszerek (jogi, orvosi, szakértői) vizsgálják tetteiket. E rendszerek senkit nem engednek a maguk közelébe, aki tud nőül: e koncepciós perekben női-gender szempontok és érvek meg sem jelenhetnek.

A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Ezek a nők a többszörös és kibogozhatatlanul összefonódott férfiuralom áldozatai, vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiszolidaritás áldozatai. És ezzel szemben nem létezik, vagy csak nyomokban létezik a női szolidaritás, amely védhetné őket, hiszen az „általános emberi” nevében lettek nőiségükben is megalázva.
Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát” kreált. Malina Hedviget megverték: biztos rossz helyen járt. Zsanett több mindenkivel szexelt, mint gondolnánk. Kármán Irént a férje is verte. Az áldozatok sommás megítélése mindezeket a „kurvaság” kategóriájába tartozónak véli, amin nincs mit védeni.

Azonban − anélkül, hogy a sommás megítéléssel egyetértenék, ám a fogalmi keretek tisztázása érdekében ezt lenne a legfontosabb megértenie a vádaskodó férfiprincípiumnak −, a kurvákat is ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint a férfiakat. Az ártatlanság vélelme, érzéseik realitásának elismerése, a szolidaritáshoz való jog, a testi épséghez való jog és más alap- vagy levezetett jogok érvényesek rájuk is. A kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké. Érdemes még egy kicsit messzebbről néznünk ezeket az eseteket. Ha így teszünk, a három példához még hozzátehetjük Geréb Ágnes, nemzeti bábánk esetét, vagy Simek Kittiét, aki az otthonkínzás áldozataként lett abuzáló nevelőapja gyilkosa, és Molnár Andreáét, aki a haszonelvű férfiterror áldozataként lett öngyilkos szépségkirálynő.

Lehangoló magyar női kilátások. Abban látom a kiút lehetőségét, csak ott látom megcsillanni a reményt, hogy sok nő érzi és gondolja ugyanezt: nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért. Nő a feszültség, jogosak a sérelmek, s jól érezhető, hogy a „rendes nők” sincsenek biztonságban. A nők felháborodása emelgetné a média fazekának a fedelét, de ezt a fedőt erős kezek nyomják vissza.

Szinte csoda és kevés ember számára észlelhető, ha egymást erősítő, egymásra rímelő női írások is jelennek meg emberi jogainkról. Jó volna, ha ehhez sokan csatlakoznának, ha sokan észrevehetnék, hogy körvonalazódik egy szolidáris női platform, amely nem tűr némán tovább, és amit nem támadni, hanem támogatni kell.