Hallottam a hírt: a városligeben jó a zene. Döntöttem, elmegyek. Előkerítettem egyik szolgámat és megparancsoltam, hány órára jöjjön értem. De ne merjen ám késni, mert azt is megbánja akkor, hogy élve született. Szépen felvettem kedvenc, rövid, fekete lakkruhámat, és szőke rövid parókát vettem fel hozzá. Hosszú lakkcsizmát húztam. Elkéstem, Ő pedig még nem a ház előtt várt. Nagyon dúhös lettem rá, de nem mutattam. Kiértünk. Sörrel-borral folyó kánaánba csöppentünk. Jó zene, bulis társaság, finom italok. Megparancsoltam a szolgámnak, azonnal hozzon egy dupla Whiskyt jéggel. Öröm volt nézni, hogy mennyi „táncos lábú” pár volt itt. Megjegyzem, az sem volt rossz látvány, amint szolgám rohant, és sorban állva teljesítete kívánságomat. Boldogan hozta…