Szadómazó szerepjáték

A szexualitásomnak nem része a fájdalom, viszont a szerepjáték igen, amihez állandóan kellékeket gyűjtök. Ebben pedig kifejezetten elitista vagyok és nem érem be akármivel, elvégre hol játszuk el a luxust, ha nem az ágyban? Már amennyire a szex az ágyhoz kötődik… Mindenesetre amikor barátaim pálcája akadt a kezembe, konkrétan lovaglópálcákról van szó, teljesen elbűvölt a buja kellék. Imádott barátom lakásán például első reakciómmal végigsimítottam a hátát a pálcával fel a nyakáig. Ő mosolygott, aztán közölte, hogy ilyet nem játszunk. Ezen meg én mosolyogtam.

És egy ideje tépelődtem azon, hogy vajon kedvesM mit szólna hozzá. Nem féltem az elutasítástól, hiszen egy ínyenc alak, csak nem tudtam, hogy itt van-e az ideje, tehát hogy a sok szerelmesen végigcsókolózott együttlétet illik-e megszakítani egy harmadik bevonásával. Soha nem kerestem a fájdalmat, de mindig szerettem, ha a fenekemre csap szex közben, ő pedig azt szerette, hogy én szeretem. Szerintem én vagyok az első lány, aki megörvendeztette a lehetőséggel. Régóta vágyom egy olyan kifinomult luxuscikkre, mint a lovaglópálca. Elegáns, bűnös, érzéki, és csupa meglepetés. A legfinomabb simogatásra képes, de piros csíkokat is festhet a hófehér bőrömre. De sosem gondoltam a pálcára úgy, hogy mindennapi eszközzé válna, akkor éppen azt a különlegességét vesztené el, amiért annyira vágyakozom utána jelenleg.

Végre megkérdeztem, mit gondol a férfi. A laptopján keresgéltem pornófilmet, de végül ő választott. Mondta, hogy ebben van egy kedvenc jelenete, megnézhetnénk azt, témába vágó választás volt, és így már mondhatni a kérdés adta magát: mi lenne, ha nekünk is lenne egy ilyen. Mosolyogva állapította meg, hogy remek ötlet.