Aktuális téma a szex kapcsolatban betöltött szerepének kérdése. Mindig úgy képzeltem, hogy két ember biztos alapokon nyugszik, ha az ágyban találkoznak össze először, de semmiképpen nem maradnak együtt, ha a szexuális életük nem működik. Nem mennék el olyan messzire, hogy ez az egyetlen járható út, csak szerintem hajlamosak vagyunk alábecsülni a testiség szerepét, mert a nagybetűs szerelmet keressük helyette, ami steril és ártatlan. Szerintem a szerelem a másik nyálában, izzadtságában, fogkeféjében, herpesztől sebes szájaszélén, vérében, hónaljában, segglyukában, ébredés utáni büdös szájában van. Amikor a másikat el tudjuk fogadni úgy, ahogy van, mindazzal, ami együtt jár az emberi (állati?) létezéssel. Hogyan lehetne összeegyeztethető a szerelem a másik testének elutasításával? Fel se…