Pár hónapja vettem meg a vibrátoromat. Nem azért, mert különösebben igényeltem volna az efféle behatolást magányos pillanataimban, inkább úgy éreztem, „kell és kész”: hogy a magamról alkotott képhez és a szexualitásomhoz hozzátartozik, hogy egy műfasz lapuljon a fiókomban. Azóta kedves segédeszközzé vált, melyet a lehető legváltozatosabb módon használok ki- és fel. Önkielégítés közben kerül elő a legritkábban, legalábbis ha senki sem néz közben. A pinámat dugdosni hamar meguntam, ha magam vagyok, nem jut eszembe használni, mint ahogy az már említettem is. Kivéve, ha az erotikus irodalom egy gyöngyszeme kerül a kezembe. Olyankor nagyon kényelmes megoldás a harmadik karomat becsúsztatni és a bugyimat, mint kicsúszásgátlót eligazgatni rajta, és hagyni, hogy csak rezegjen…