A férfidominancia nagyon vonzó volt számomra és egy időben nem tudtam elképzelni más jellegű kapcsolatot, amiben önmagam lehetek, mint a férfinak való alárendelődésemmel járó viszony. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen azért nem érzem jól magam azokkal a férfiakkal, akikkel ezt megvalósíthatom, mert – gondolom – a nőiségemből fakadó dominanciát kerestem. Hülye dolog az általánosítás, de egy dominánsan fellépő férfi mindig egy kicsit független, nem adja bele magát, csak annyit ad, amennyit megérdemelek, vagy amennyit ő jónak lát. Az én fantáziáimban a férfi pofonvág, megerőszakol, vagy megsemmisít a szavaival, de miután a vágy kielégül, az ösztön csillapodik, csak egy kisfiú lesz, akit nekem, a meggyötörtnek, magamhoz kell ölelnem, és szeretnem kell őt…