Pár évvel ezelőtt, pont november végén rúgtam ki a hapsimat. Úgy döntöttem, inkább egyedül várom a karácsonyt, de akkor sem kell az a majom, aki elvett ez életemből fél évet, és nem adott semmit érte. Jól elvoltam egyedül, nem hiányzott senki. Egészen december hatodikáig…Mikulásig. Már sötét volt, amikor haza értem, és be akartam állni a garázsba. Nem vettem észre a járdán ballagó Mikulást, és ő sem engem. Elütöttem szegényt. Nagy baja nem lett ugyan, de lábáról jó nagy helyen lement a bőr, és nagyon vérzett. Mentőt akartam hívni, de határozottan elutasította. Azért, hogy megnyugodjak, bevittem a lakásba és elláttam a sebet a lábán. Fiatal fiú volt, talán tizennyolc éves és…

Talán, egy évvel ezelőtt történt, hogy meglátogatott a barátnőm, és magával hozta az új fiúját is. Tulajdonképpen csak azért, hogy egy kicsit felvágjon vele. Ami igaz az igaz, nem volt rossz hapsi. Szőke hajú, kék szemű, tizenkilenc éves srác, aki tisztában volt saját értékeivel, és a modora kifogástalan. Megnyerő külseje mellett intelligens is volt, ami roppant szimpatikussá tette már az első néhány perc után. Beszélgetni kezdtünk, és a téma kötetlen volt. Megtudtam, hogy számítógépekkel foglalkozk, és az egész computer technika a kisujjában van. Egy idő után észre vettem, hogy hogy igen nagy érdeklődést mutat a cicijeim iránt, amelyek a testhez álló blúz alatt teljes nagyságukban láthatóak voltak. Amikor azután az…