-
Átlagos női tabuk és körvonalak
Még mielőtt belevágnék önként vállalt keser[édes] gruppenembe [és még mielőtt bediliznék, a dátum közeledtével], összegezni támadt kedvem az elmúlt 2-3 évben elkövetett azon törekvéseimet, hogy megismerjem a mindenkori párkapcsolat mindkét oldalról való paráját: az igényeimet. Eddigi huszonpár, hosszabb-rövidebb bejegyzésemben érintettem már egy részét, de most a T. olvasóra erőltetek egy konklúziót is. Nem állok ellen a különböző pózoknak, felőlem mindegyik jöhet, sőt. Első éjszakám alkalmával a misszonárius óta már vagy tizet kipróbáltak velem [rajtam], kedvencem nincs, szeretem, ha váltogatjuk. Volt alkalmam, ezért a valóságra hagyatkozva állítom, hogy az ágyon kívüli, a fekvő helyzeteket elkerülő együttlétek még a fantáziámat is jobban megmozgatták. Magamnak is meglepő, de sikerült megszeretnem az orál műveleteit.…
-
Kikötözve
K. jött és nem sokat cicózott, hamar nekivetkőztünk, ő behízelgően érdeklődött, hogy ugye tartok itthon valami kötelet. Akadt. Egy alacsony de hosszú dohányzóasztalra esett a választása, erre fektetett úgy, hogy a fejem épp az egyik végéig ért, lábaim térdben behajlítva a padlón, de hozzákötve az asztal lábaihoz, csuklóim pedig szintén kétoldalt az asztal lábaihoz rögzítve. Ez a póz és a most már valódi kötelek szorítása még keményebb és izgatóbb volt, mint előzőleg a nővérszállón, ahol rugalmas pólyát használt. – Jól érzed magad, édes? – hajolt hozzám, meztelen melleivel végigsúrolva, szemében a már ismert sötét megszállottsággal. – Tudsz mozogni? Neeeem? Helyes! – kacarászott, majd bájosan integetett – Jó pihenést, majd jövök!…