Néha jókat szórakozom azon, amikor egyeztetjük a közeljövőbeni szexet a másik érintettel. Értelemszerűen nem tervezzük meg pontról pontra az egészet, csak van, amihez előre kell készülni. Rájöttem, hogy nekem a fenék is ilyen. Az anális szex egyáltalán nem spontán dolog és ezt nem szeretem benne. Valószínűleg azért, mert nem vagyok túlságosan türelmes típus. Legalábbis felizgult állapotban. A behatolás mindig fáj egy darabig, de ha már túlestünk a bevezetőszakaszon, tulajdonképpen kifejezetten élvezetes a dolog (ha egyéb paráimat is leküzdöttem persze). Én mégis sokszor inkább lefújom az egészet az első fájdalmakkor, mondván, hogy úgysem fog menni. De ilyenkor inkább az említett félelmek uralkodnak rajtam, amiket éppenhogy seggbedugás-terápiával lehetne kikezelni. Ördögi kör… Valahogy…