A testem izzik, Rád gondolok, de még nem vagy itt. Könnyeim verejtékemmel keverednek, s folynak, le a párnára. Kétségbeesetten vonaglok, kispárnával a lábam között. Nélküled nem megy, hol vagy már?! Nedves vagyok, olyannyira, hogy a bugyim már szinte átázott. Enyhíts! Már nem tudok magamról, ott pedig annyira sajog…Benyitsz az ajtón, igen, végre látom az arcod. Nem viselsz többet egy bugyinál és egy melltartónál. Fürödni voltál. Olyan volt ez, mintha elutaztál volna, még ennyi ideig is hiányzol. A szemed ijedt, de érted, hogy mi a bajom. Közeledsz, és elkapom a kezed. Megemelem a csípőm, és lüktető nőiességemre teszem. Még hideg. Abban a pillanatban elélvezek. Kéjsikolyom betölti a szobát, légzésem dupla gyors.…