Szép havas, hideg idő van. Ilyenkor a világért sem mozdulnék ki a jó meleg szobámból. Épp kapóra jött, hogy szolgám bejelentkezett. Nem kívántam fogadni, de mikor könyörögni kezdett, hogy láthasson, kegyet gyakoroltam vele. Pitizz, halljam! – mondtam neki a telefonba igen határozottan. Ő erre elkezdett könyörögni, esedezett kegyeimért, hogy láthasson és szolgálhasson nagy alázattal.. Nem, nem érdemled meg, hisz egy senki vagy, közöltem és ezzel be is fejeztem a beszélgetést. Visszahívott. Nagyon mérges lettem rá, hogy merészel háborgatni? Mégis mit képzelsz te magadról – kérdeztem tőle. Ekkor már elkezdett pitizni. Lihegett, mint egy kutya és síró hangon könyörgött, hogy láthasson és legyek olyan engedékeny, hogy szíveskedjek fogadni őt. Még meggondolom,…