Úgy tájékoztattak, hogy a pina megnevezés nem túl kifinomult, sem pedig elegáns. Én mégis így hívom, amikor írok vagy beszélek róla. Nem ellenségeskedésből, nem önteltségből. De Pinám van. A húsommal, a lucskommal, a szőrömmel együtt. A csendes becsukódott, a követelőző, a felizgulva kivörösödött és lüktető, a vértől vérért kiáltó, a puha érintésre vágyó, a borotvától megsebzett, a duzzogó, a sóvárgó, a büszke, a provokatív… ez mind az én Pinám. Nem a puncikám, nem a punuskám, nem a nunim. Nem tudom lebutítatni, nem tudom becézgetni. Ennél sokkal élőbb, sokkal valódibb és szó szerint hús-vér. A zsarnokom. Mert más, ha más beszél róla. A szerelmes férfi, hát igen, róla el tudom képzelni,…