-
A vágyról
Olyan elcsépelt dolog a vágyról beszélni. Sokkal aktuálisabb téma az elfojtására irányuló minden törekvés. Ha úgy tetszik, az elfojtás vágya. A vágy alatt a másik ember iránti viszonyt értem. Persze csak akkor, ha a másik ember valóban jelen van ebben és nem korlátozódik az egész magára a viszonyra. Vagy magára a vágyra -mint vágyni a vágyat. Végülis önmagamra is tudok vágyni és ez sokkal kevésbé zavarbaejtőbb, mint amikor külső tárgyra irányul a törekvés, mert az önfegyelem mindig éber. Akkor is, ha úgy érzem, annyira túlcsordulok, hogy már semmi nem számít és nincsenek következmények. Egyszer láttam egy filmet, amiben egy szerelem sem teljesült a valószínűtlen szerelmi háromszögben. Az egyik szereplő azt…
-
Ok és cél
Miért foglalja el elménket annyira a szex? Azért, mert ez a legvégső menekülési mód. Ez az önmagunkról való megfeledkezés utolsó mentsvára. Egy pillanat erejéig, legalább egy másodpercig ez a teljes feledés- és nem létezik más módja annak, hogy megfeledkezzünk magunkról… Amikor az életünkben csupán egyetelen dolog van, amely az abszolút menekülés igazi útja, akkor ahhoz nagyon ragaszkodunk, mert ez az egyetlen pillanat, amikor boldogok vagyunk. Minden más probléma lidércnyomássá változik… Ragaszkodunk tehát ehhez az egyetlen dologhoz, amely az önmagunkról való teljes megfeledkezést nyújtja, amelyet boldogságnak nevezünk. De amikor ragaszkodunk hozzá, akkor ez is rémálommá válik, éppen ezért szeretnénk megszabadulni tőle. Nem akarunk a rabszolgájává válni. (Krishnamurti: Szerelemről és magányról)