Történetek

Amikor rabszolgát tartottam

Jó pár évvel ezelőtt egy külker cégnél dolgoztam mint üzletkötő, és Bécsben töltöttem több mint fél évet. A munkám nagyon lekötött, alig volt időm valamire. Jóformán csak aludni jártam haza. Egy elegáns belvárosi lakást bérelt nekem a cég, egyik parkolóház mellett. Esténként, amikor letettem a kocsit, feltűnt egy férfi, aki mindig ott álldogált azon a szinten, ahova parkolni szoktam. Harmincöt-negyven körüli, vékony, jelentéktelen külsejű ember volt, szinte rám sem mert nézni. Láthatóan nagy zavarban volt.
Körülbelül egy hét elteltével azután váratlanul a lábaim elé borult. Meglepődtem, talán egy kicsit meg is ijedtem. A meglepetéstől szólni sem tudtam. Ő szólalt meg könyörögve.
Kért, hogy ne féljek tőle, nem akar bántani, de amióta először meglátott, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a rabszolgám legyen, és engem szolgáljon. Megtegyen mindent, amit kérek, illetve parancsolok, elviselje amit vele teszek, és mindezt szívesen, és a legnagyobb élvezettel.
Eleinte nem nagyon értettem, mit is akar, de azután rájöttem. Sugárzott róla az alázat, és látszott mennyire szeretné, ha megtenném, amire kér.
Miért is ne – gondoltam – úgy sincs időm semmire, elkelne egy gazdag, bécsi rabszolga, aki még fizetne is érte, hogy szolgáljon. Kivetettem vele a csomagtartóból a hazafelé vásárolt cuccot, és ráparancsoltam, hogy kövessen.
Ragyogott a boldogságtól. Kiderült, hogy kitűnő szakács, olyan vacsorát készített, amit a legjobb vendéglőkben szolgálnak csak föl. Sohasem nézett rám, mindig lehajtott fejjel, térdelve várta parancsaimat. Tényleg megcsinált mindent, amit parancsoltam neki, és semmilyen ellenvetése, vagy követelése nem volt. Ha néha rossz napom volt, és hazaérve belerúgtam amikor térden állva ajtót nyitott, csak úgy sugárzott a boldogságtól. Nos, én egyre több örömet szereztem neki. Néha, amikor unatkoztam, el-elszórakoztam vele. Például, tisztára nyalattam vele a cipőm talpát, vagy – mivel imádom, ha a puncimat nyalják – órákig nyalattam magam, kétszer, háromszor is eljutva a csúcsra.
Takarított, mosott, főzött, bevásárolt – persze a saját pénzéből – és végtelenül hálás volt mindezért. Én vérszemet kapva, egyre durvább dolgokat eszelttem ki neki szórakozásból. Például, ha feljött a barátom, az ágyam alatt kellett lennie mozdulatlanul, és végig hallgatnia, ahogy szeretkezünk. Azután, amikor elment a barátom, kinyalattam szolgámmal az összes ondót, amit a puncimba spricceltek.
De ez még semmi! Volt, amikor megengedtem neki, hogy kakilás után kinyalja a seggemet, és ha hatásos volt a könyörgése, nem húztam le a WC-t, hanem rácsuktam az ajtót, és el kellett tüntetnie, amit a WC-kagylóban hagytam. Az is megesett, hogy bele pisiltem a poharába csak úgy szórakozásból, és ott előttem, meg kellett innia. Imádta, ha az arcába köptem, vagy fejbe rúgtam. Mindig tele volt véraláfutásokkal.
Azon vettem észre magam, hogy már napközben is azon gondolkodom néha, milyen ocsmánysággal alázzam meg, ha haza megyek. Volt, hogy ráültem a Wc- re, neki térden állva a cipőmet kellett nyalogatnia, és amikor befejeztem a kakilást, behozattam vele a reggelijét, és a kagylóba öntöttem, aztán hátra kötöttem a kezeit, és meg kellett ennie, ami a kagylóban volt.
Azt hittem, erre már nem lesz képes, de tévedtem. Sírva könyörgött, hogy máskor is tegyem ezt vele. Néha csúnyán megvertem, csak úgy minden ok nélkül, vagy egyszerűen ráfogtam valamit. Ilyenkor elmondattam minden mocskos állatnak, undorító szarevő disznónak, és vernie kellett a farkát, amíg el nem élvezett. Azután a szétspriccelt ondóját utolsó cseppig felnyalattam vele.
Két hónapon belül profi domina lett belőlem, már nem érdekelt, hogy amit parancsolok, vagy teszek vele, tetszik-e neki, vagy sem. Azt tettem, ami engem szórakoztatott. Ugy beszéltem vele, mint egy kutyával, és egyszerűen csak szarevőnek hívtam.
Imádott engem, és az imádatát egyre nagyobb ajándékokkal tette nyilvánvalóvá. Ilyenkor megengedtem neki, hogy kinyalja a fenekemet, mert tudtam, ezt szereti a legjobban. Néha megesett, hogy egyszerűen csak a képébe köptem hálából, vagy ha nagyon szépen és alázatosan kért, akkor a szájába. Elvétve megengedtem, hogy esténként, ha dolgoztam otthon, az asztalom előtt térdeljen, és belessen a szoknyám alá. Persze ha túl feltűnően csinálta, jól megrugdostam, vagy egy lovaglóostorral hurkásra vertem mezítelen hátát. Kíváncsi voltam, hol a határa tűrőképességének és talán arra is, hogy én mire vagyok képes, meddig tudok elmenni gonoszságban.
Rá kellett jönnöm, hogy nincs ilyen határ, ő mindent képes elviselni, amire kényszerítem. Például elszopogatta nagy élvezettel a taknyos zsebkendőimet, és amikor egy fogadás után végig hánytam a fürdőszobát, mert összeittam minden marhaságot, ő kéjes mámorban, álló farokkal nyalta tisztára a követ.
Sajnos amikor hazajöttem Bécsből, őt nem hozhattam magammal, de sűrűn meglátogat. Persze, mindig valamilyen kis csekélységet hoz ajándékba. Nemrég egy sportkocsit kaptam tőle, amit csak úgy voltam hajlandó elfogadni, ha a forgalmas utcán a kocsiajtóból kidugott lábamon tisztára nyalja a cipőm talpát. Megtette, hát elfogadtam a kocsit.

Szólj hozzá