Hiszek a véletlen találkozásokban amit a lelkek már előre megbeszéltek, amiket nem tudunk elkerülni villámcsapás szerűen jönnek. Kellemes érzés tölti el az embert mintha már ezer éve ismernénk a másikat. A szemébe nézve a lelkéig látunk szánk pedig akaratlanul is mosolyra görbül a szavak pedig csak úgy jönnek belőlünk. Ismeretlen mégis nagyon jó érzés. Ez az a pillanat amire azt mondjuk, hogy bárcsak sosem érne véget. Egy pillanatnyi boldogság mámor amit akaratlanul is egymásnak adunk. Az őszinte mosoly amit a másik arcán látunk amit mi magunk okoztunk a legszebb ajándék. Úgy gondolom ezekhez a találkozásokhoz nem tartozik búcsú mert nincs vége még csak akkor kezdődik! Amikor elválunk egymástól mind ketten…

Mindenki ismeri ezt az ócska macska egér játékot mindenkinek volt már benne része. Felhívjam ne hívjam várjam meg míg ő keres?! Úgy kell tennem mintha nem érdekelne még akkor is ha igen. Több emberrel kell foglalkoznod csak azért, hogy annak az EGYnek fenn tartsd az érdeklődését, elérhetetlennek kell lenned mert ha túl elérhető vagy unalmas leszel számukra. Figyelmen kívül kell hagynod az érdeklődését még akkor is ha ő minden vágyad. Meg kell gondolnod kétszer is mit mondasz vagy írsz. Lényegében ha te őszintén tudsz szeretni valakit mindennek ellen kell állni ami természetes, hogy ezt az ócska macska egér játékot játszhassuk amit egy hülye kitalált. Mindent megváltoztat az, hogy úgy kell…

Mindenkinek mást jelent a szerelem. Elmondom, hogy számomra mit jelent. Lássuk, sosincs két ugyan olyan szerelem minden ember más érzéseket vált ki belőlünk, minden ember mellett más emberek vagyunk de, csak EGY lesz az aki mellett igazán önmagunk lehetünk. Szerethetsz egy embert a külseje miatt de az vágy nem szerelem. A külső sokszor okoz szimpla fellángolásokat amik amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan el is múlnak. Ne keverjük a szerelmet a szeretettel. Érezted már azt amikor meglátod a szived hevesebben ver a szád akaratlanul is mosolyra görbül. Minden második mondatodban elhangzik a neve egyszerűen nem tudsz másra gondolni csak rá?! Nagyon sokan nem tudják milyen az igaz szerelem könyvek, filmek dugják…

Gyakran a hálátlanságot mi saját magunk tenyésztjük ki még pedig azzal, hogy folyton csak adunk adunk és adunk. Meg kell tanulni, hogy mindig csak annyit adjunk amennyit mi is kapunk nem többet! Nem ajándékokra vagy kézzel fogható dolgokra gondolok hanem törődésre, figyelmességre. A hálátlanság nem más mint őszinte odaadásunkat természetes adománynak venni. Gyakran aki hálátlan annak fel sem tűnik mert, neki ez természetes viselkedés. Addig vagyunk jók amíg hasznuk van belőlünk vagy az ő érdekeit szolgáljuk. Ha abba hagyjuk amit csinálunk azt mondják megváltoztunk pedig nem, csak egyszer mindenki megunja a fölösleges köröket. Persze jó dolog adni akkor ha viszonozzák is. Ne fecséreljünk fölösleges energiát abba aminek semmi értelme. De…

Lássuk be mindenki eljátszott már a gondolattal milyen lenne átélni újra egy pillanatot a múltból. Egy boldog pillanatot akár egy találkozást rosszabbik esetben azért, hogy elkerüljük azt a találkozást. Mindenki életében vannak tettek amiket vissza gondolva máshogy csinált volna. Hibákat javítanánk ki helyre tennénk egy elromlott kapcsolatot és még sorolhatnám de ha előre tudom, hogy elesek akkor leülök nem igaz?! Túl egyszerű lenne és mint tudjuk az élet nem az. De azért bennünk van az a bizonyos „Mi lett volna ha?”. Az emlékeket szinte bármi képes felidézni bennünk egy helyszín egy dal sőt bármilyen furcsa még egy illat is. Mindenkivel előfordult már, hogy megcsapta az orrát egy illat és azonnal…