Nosztalgiáztunk a „régi” „szép” időkről, amikor még „kislány” voltam. Arról, hogy bizony úgy voltam szocializlva, hogy egy lány nem fekszik egy jött-ment pasi alá, csak miután az biztosította őt legkomolyabb szándékairól, máskülönben egy valamire való lánynak igenis legyen bűntudata, ha szexel. És én nem akartam, hogy legyen. Sokáig jó voltam és tartottam magam az eszmékhez és ideálokhoz, mert komolyan hittem ebben. (És mert, vagy éppen ezért későn kezdtem tapasztalni.) Az internet furcsa világban kerestem a kielégülés lehetőségét és sokáig elég is volt. Elég volt beszélgetnem férfiakkal, akiket felizgatott, hogy a szexről beszélek velük. De időről időre többre vágytam. Tapogató kezekre. Emlékszem, sokáig az volt a legkedvesebb fantáziaképeim egyike, hogy fekszem…

Azt mondta, kedvesnek tartja, hogy mindig küldtem neki képeket. Meglepett, hogy éppen kedvesnek, és nem mondjuk inkább kurvásnak mondja, hiszen ezek a képek mind a fenekemről, a pinámról, a mellemről szóltak -különféle beállításokban, különféle kiegészítőkkel. Mert néha elkapott a vágy és a fényképezőgép után nyúltam. Alapvetően nem ajándéknak szántam a képeket, inkább a magam kíváncsiságát elégítettem ki velük. De miért ne osztottam volna meg őket, és miért ne éppen vele osztottam volna meg őket, hiszen éveken át hetente többször, olykor napi rendszerességgel élveztük egymás (távolságát) hangját és fantáziáját. Nem csoda, hogy sokszor kifejezetten azzal a céllal készítettem a sorozatot, hogy ő majd lásson. Talán a fizikai távolság késztetett arra, hogy…

Amióta komoly kapcsolatot ápoló nő vagyok, leszoktam az önkielégítésről, és ez nincs rendjén szerintem. Egyrészt azért, mert nem szabad így elkényelmesedni, másrészt meg azért, mert korábban határozottan vallottam az önkielégítés jótékony hatásairól. És egy kicsit elszomorít, hogy miért nem jut eszembe gyakrabban örömöt okozni magamnak egy ilyen aprósággal. Néha elkap a hév, és elrendelem magamnak a minden napra egy orgazmus tervet, csak aztán azt tapasztalom, hogy a tervszerűség nem igazán passzol a szexualitásomhoz. A furcsa az, hogy nem azért nem csinálom, mert nincs kedvem, hanem mert a pornónézéshez nincs kedve a szerelmes szívemnek -egyedül legalábbis-, és annyira meg nem tudok kielégületlen lenni, hogy pornó nélkül is belevágjak. Pasinak viszont van…

Nagyon hiányzik az orális szex. Magamon régóta érzem, és nagyon nehezen viselem a kényszerböjtöt, de csak azért sem fogok értekezni arról, hogy mennyire kívánom a farkát a számba venni, és hogy milyen nagy a kísértés, amikor „legalább ennyit-módra” az arcomhoz dörzsölöm. Sokkal érdekesebb látni a másik fél kínlódását. Érdekes, de még inkább nagyon szeretni való gesztusokat tesz, amiket a legszebb bókokként raktározok el. Rendszeresen megszimatolja a bugyimat, amit korábban is csinált persze, és az az igazság, hogy imádom ezért. Olyan, mintha így hódolna nekem, kifejezi rajongását, és hogy ő már ennyitől is boldog, lovagiasnak tartom, és nagyon odaadóvá tesz ezzel. Viszont egyik este, amikor nagyon szerelmes hangulatot teremtettünk. Ilyenkor mindig…

Pár éve a Nők lapjában egy Müller Péter írásra bukkantam, és valahogy el is olvastam. Aztán döbbenten ültem fölötte, mert ez volt a legszebb dolog, amit el tudtam képzelni. Emlékszem, mennyire sóvárogtam akkor azért, hogy egyszer majd én így egy férfivel. Hittem, hogy ennél többet kívánni sem lehetne. Lenyűgözött, hogy ez az állapot férfi és nő között tényleg létezhet, és nem csak én fantáziálok róla a sok szeretői kaland és idétlen szeret-nem szeret szenvelgős játék után. És egy nap arra döbbentem rá, hogy észre se vettem, de feleség lettem, a szó müllerpéteri értelmében. És igaz lettem, vele együtt. „A feleségünkkel a legnagyobb gond, hogy mindig ott van. Ott van reggel,…

Választ akartam írni Radnóti Sándornak, mert kritikája Csalog Zsolt Krisztina c. szado-mazochisztikus pornóregényéről hiteltelen, éppen azért, amiért hiteltelennek kiáltja ki benne a könyvet. Radnóti gondolatmenete ugyanis azon a téves elgondoláson alapul, hogy egy nőnek, de főleg egy emancipált nőnek nem lehetnek olyan irányú vágyai, amik fájdalomról, kiszolgáltatottságról, megalázottsáról, stb. szólnak. Egyszerűen nem létezik olyan, hogy egy nő azt akarja, hogy őt korbáccsal verjék, hogy a szájába pisiljenek, és hogy esetleg meg is kötözzék mindemellett. És hát érezzük, hogy ez a feltételezés nem éppen helytálló, ezért nem kellene szó nélkül hagyni. De a fáradtság diadalmaskodik rajtam pillanatnyilag és a tudományosan megalapozott válasz szerkesztése helyett nekem egyre csak a szex közben érzett…