Régen nagyon változóan reagáltam a szex után. Volt, hogy alig vártam, hogy lezuhanyozzam magamról a férfit, máskor meg kifejezetten jó érzéssel töltött el, hogy a testemen maradt a teste. Pasival nem emlékszem, hogy volt a kapcsolat előtti időkben. Alapvetően egyre kevesebb dologra emlékszem a szeretői éveinkből. Sajnos, vagy szerencsére. Amióta „házasok” vagyunk, tehát megvan a székhelyünk, a szex részévé vált a közös zuhanyzás, mint elő- ésvagy utójáték. És más a viszonyulás is. De tegnap, miután a melleim közé élvezett, nem mentünk el zuhanyozni, csak egy törölközővel lecsutakoltam magam. Azt hiszem, tetszett neki a gondolat, hogy a mellemen hagyott spermával együtt mászkálok majd egész nap a városban. Nekem egészen biztosan tetszett.…

Természetesnek vettem, hogy újra meg újra előjött a betegség. Azt gondoltam, hogy mert ilyen érzékeny vagyok. Elvégre -mondhatnám büszkén- komoly kapcsolatban élünk, mi más okozhatná? Néhány komolytalan és valótlan kikacsintást leszámítva, teljesen hűségesek vagyunk egymáshoz az elejétől kezdve. Az ő pinája, az én farkam. A rengeteg szex. Csak aztán a várakozás, hogy vajon csak eltúloztuk a dugás intenzitását és időtartamát, vagy megint kijött a betegség. A húgyúti gyulladás, amiről már beszámoltam, és már panaszkodtak rá itt is. Jöttek a tanácsok, hogy ezzel együtt kell élni, csak szex után rögtön zuhany és sokat kell inni. El akartam fogadni, de nem tudtam. Egyszerűen túl sok egy idő után ebből. Mindenre odafigyeltünk és…

Kikapcsolódásképp olvasott regény főszereplőnőjének mai eszmefuttatása szerint az az igazán szép férfifenék az, ami kitölti a farmert, tehát nem lötyög rajta a nadrág. Eszembe jutott pasi feneke, ami tökéletes. Puszilgatni nem szoktam -vagy ha mégis, akkor már jó mélyen belefúrom magam. A puszilgatás az ő dolga és az én fenekem kiváltásga. Én csak szeretem megsimogatni. Fogmosás közben például, amikor még meztelenül vagyunk a zuhany után. Vagy szex közben, amikor ő van felül. És akkor is, amikor reggel összebújunk és ő már hozzámnyomakodik a farkával és azzal a jellegzetes kefélő fenékmozgással, amit ő mindig „gerincvelőreflexként” emleget. Eszembe jutott, hogy egyszer régebben megjegyeztem, hogy milyen jó segge van, ő meg poénból azt…

Azt mondja bölcs barátném, hogy szerencsés vagyok. A nyitottságom miatt, és hogy fiatalon kezdődött a szexualitásom. Nem, nem úgy fiatalon, hiszen 18 múltam, amikor először megdugtak. (Megdugtak, mert nem sok közöm volt a dologhoz, nem is voltam jelen.) Hanem mert nem tabuk között nőttem fel és a kezdettől fogva nyíltan beszéltem róla és a kezdettől fogva maszturbáltam és orgazmusom is mindig volt. A beszélgetésünk úgy terelődött ebbe az irányba, hogy az életében történő váratlan fordulatot ahhoz hasonlította, hogy most úgy érzi, mint amikor a nőnek először van tényleg orgazmusa, és rájön, hogy egész addig csak azt hitte. Felszisszentem ezen, mert elképzelni sem tudom, hogyan hiheti azt egy nő, hogy elélvezett,…

Amikor megszereztem Guillaume Apollinaire Tizenegyezer vesszőjét, tizennyolc vagy tizenkilenc éves voltam, és nagyon romantikus fantáziáim voltak arról, hogy egy férfi tulajdonává válok, aki azt tehet velem amit csak akar stb. A Tizenegyezer vessző nem felelt meg ezeknek a naív és valótlan tiniálmoknak, úgyhogy sosem olvastam el elejétől a végéig, mindig felcsaptam valahol és kóstolgattam. Mostanra csak a vonatútra emlékeztem belőle, hogy a fülkében seggbedugják a nőt, aki a szex végére meghal. Aztán a könyvem el is veszett. Pontosabban egy ígéretesen induló kaland/kapcsolat/bármi nyelte el. Nem azért mert rossz véget ért, csak nem akartunk kicsinyesek lenni, na. Pasi példánya is elveszett valamikor, és mindig nosztaligával emlegette. Most, hogy megjelent esztétikus újkiadásban,…

Korábban is mondta már nekem, hogy érzi, amikor orgazmus közelébe kerülök dugás közben, de nem rajtam. Nem úgy, hogy hangosabban és eltorzultabb hangon nyögök, hanem a pinámon érzi. Bevallom, amikor először mondta, azt hittem, hogy csak romantikus énje mondatja vele, vagy a költői túlzás. Pedig tényleg kiismerte a pinámat. Nem tudtam, hogy ilyet is lehet, hiszen folyton azt hallani a bulvár csatornákon, hogy a nők megjátszák az orgazmust. Persze azt is hallani folyton, hogy mindig a férfinak kell könyörögni szexért, mert a nőnek nincs kedve, pedig én csak az ellenkezőjét hallom és tapasztalom folyton. De természetesen nagyon tetszik nekem, amikor ilyeneket mond. Meg hogy ennyire ismeri a reakcióimat és nem…

Nem hittem volna, hogy komollyá válik a szándékom, miszerint veszek egy szexcipőt, de vettem. Aztán valahogy elkezdtük használni is, elég ritkán különben. Pasinak nagyon tetszik. Igazából nekem is. Klasszikus tűsarkú topán, fekete és lakk. Amikor először felvettem, titkárnő szerepbe bújtam és az asztalra hajolva dugtunk. Legutóbb rendelésre érkezett kurvává változtatott a cipő. Most csak bedobtam a cuccok közé, vagyis előtte megkérdeztem, vigyem-e a Cipőt. Persze. De tudod melyik cipőre gondolok? Hát…a szexire. Igen, a gyermeteg lelkű kedvesM… Végül neki lett igaza: sajnos egész hétvégén túl sokan voltak körülöttünk folyton ahhoz, hogy mindenféle játékokba bocsátkozzunk. Azért egyszer belebújtam, amikor éppen étterembe indultunk randevúzni egy vacsira. Meg is kaptam a dicséretet, hogy…

Nem hiába a többéves telefonszex kapcsolat a hátunk mögött. Ez a szerelem sosem született volna, ha nem tudunk kimondani mindent. Amikor találkoztam vele, a szabadsággal nyűgözött le, amit a számba adott. Mindent elmondtam, mindent elmondtunk. Kicsit sajnálom, hogy ezek a telefonbeszélgetések nem voltak rögzíthetőek, mert többezeroldalnyi csodás, érzéki, merész, perverz, kedves és gonosz erotika született volna belőle. Érdekes, hogy sosem ragadtunk a cset bezárt világába, én mindig is ki akartam húzni onnan. Nem őt, magamat, ő meg bizonytalankodott, hogy velem tartson-e. Nem tudom, hogy őt élveztem, vagy magamat akkoriban. És nem tudom, miért bírt olyan óriási jelentőséggel a beszéd. Hogy halljam a vágyaimat és hallassam az övéit. Most is imádom,…

Azért szeretem a Depeche Mode-ot, mert valahogy a testemre hat a zenéjük, a bőröm alá hatol, felizgat és minden zenehallgatás egy szeretkezés/baszás. Ezért szeretem a DM klubokat is, ott ugyanez történik, csak sokkal hangosabb változatban, a Pecsa nagytermében és egy csomó más emberrel együtt. Ezeken a bulikon mindig úgy érzem magam, mintha egy tömegszex-jelenetbe csöppentem volna. Mégsincs már akkora jelentősége. Valószínűleg azért, mert a szexalitásom az utóbbi időben realizálódott és „hússá-vérré” vált. Eleinte -a szexualitásom kezdetén- a zene nagyon fontos volt. A zenében kerestem, hogy mi az, amire a testem reagál. A zene segítségével akartam kifejezni a szexualitásom és a vágyaim. A Depeche Mode-ra elég korán rátaláltam és nagyon készséges…

Éjjel a Románc című film jutott eszembe. Az egyik jelenetében a nő arról beszél, hogy legszívesebben egész éjjel a férfi farkát tartaná a kezében. A puha, álmodó farkat, amit egy törékeny madárfiókához hasonlít. Nem tudom, miért, de kedvesnek találtam a dolgot. Valahogy annyira ellentétes a duzzadt, kemény farokkal, ami tele van vággyal és nem akar mást, mint meghágni és magáévá tenni a nőt. Éjjel a kezembe vettem a farkát, ami puha volt és álmos. Ő meg aludt, vagy éppenhogy ébren volt. A markomban tartottam és az előbbi filmjelenet jutott eszembe. Aztán megéreztem, ahogy nőni kezd. Nem hittem, nem hiszem, hogy az izgalomtól, öntudatlan és ösztönös élet mozgolódott benne, talán ezért…

Tehát. A mai tétel a következő: minden nőnek szar van a seggében. Csak a nőideálok esetében ezt hajlamos elfelejteni az álmodozó férfi. Meg a virtuálisan (de amúgy nem!) létező nők esetében is. Ezért klassz velük. Meg klassz a seggbebaszásról ábrándozni és közben faszt verni. Én meg a valóság vagyok, és szar van a seggemben, havonta egyszer vérzek pár napot és erős hajlamom van a húgyúti gyulladásra (ami elképesztően fájdalmas). Sőt, fingani és izzadni is szoktam és van olyan cipő, amibe büdös a lábam. Ja, és szőrszálak is nőnek a testemen. És embertelennek és méltánytalannak érzem, hogy az egész élet arról szól, hogy ezeket a dolgokat valahogy elrejtsük.

Magamban maradtam és pornót akartam. Hónapok óta nem jutott eszembe filmeket nézni, és mégis, elöntött az a régi ismerős vágy, és szinte megbabonázva ültem oda a géphez. A régi kedvenc gyűjtőoldalakon kezdtem válogatni -volt bőven miből. Többszáz oldalt néztem végig, mire sikerült elég kisfilmet összeszednem, amiről úgy gondoltam, hogy ennyi már elég lesz. Eszembe jutott, hogy azelőtt mindennap végigjátszottam ezt, és válogattam, amikor nem volt ennyi felhalmozódott frissítés. Nem tudom, hogy volt akkor elég, és nem tudom, hogyan élhettem ezt át. Mintha egyik napról a másikra tengődtem volna. És a mocsokban dagonyáztam. Ahogy most is. Hamar eljutottam az undor-határomat súroló „old men” kategóriához. Öreg, ősz pasik, akiknek már nem áll…