Új kincsre tettem szert, melynek megosztását feladatomnak érzem, hiszen igazán remek darabról van szó. Kedvenc és híres barátnőm javasolta, hogy szerezzek be egy gyöngyfüzért, mert ő is remek élményekben részesül általa, én meg ugye kifejezetten igénylem az újdonságok felbukkanását lányszobám zeg-zúgaiban. Bár anális ajzószerről van szó, először mégis a pinámba próbáltam ki. Legnagyobb örömömre pedig sokkal jobbnak tűnik a vibrátornál. Éppen kialakítása miatt, gondolom, hiszen egyrészt rugalmasabb, másrészt a gyöngyök közti távolság és a méretük növekedése egész másképp ingerel. Ami pedig esetemben külön előny-a csiklóm izgatásának elmaradhatatlansága miatt-, hogy a golyókba könnyebben kapaszkodik a pinám, és a gyöngysor egy adott nedvességi szint elérése után sem csúszik ki, szemben a farokhasonmással.…

Azt hiszem, akkor tudtosodott bennem, hogy nem leszek „egyszerű eset”, amikor kesztyűbe bújtam. Rég nem voltam már szűz és korábban csináltam ún. perverz vagy extrém dolgokat, de azok csak úgy megtörténtek, és nem az én akaratom közbenjárásával. Aztán a szeretője lettem valakinek, és először éreztem, hogy ő felszabadít. Mertem használni a fantáziám, sőt, akartam használni a fantáziám. Elhittem, hogy érzéki és izgató vagyok. Vártam az alkalmat és kerestem a lehetőségeket. Korábban hozzájutottam egy klasszikus fekete kesztyűhöz és egy közös hétvége előtt eszembejutott, hogy magammal vigyem azt is. Tudtam, hogy nem számít rá, tudtam, hogy felizgatja majd és ez a meglepetés jelleg engem is lázba hozott. Életemben először készültem a szexre,…

Vannak dolgok, amiket jó megérinteni illetve szeretem, ha hozzámérnek. Sokféle inger fontos számomra, de ha mondanom kéne párat, akkor elsők között a mezítlábas séta a fűben, vagy szintén mezítláb és talppal történő kutyasimogatás jut eszembe. Szeretem még nyári esten a még langyos- meleg utcákat járni, ugyancsak mezítláb. Régebben nyáriszünetekben mindig én locsoltam egy elég nagy telket, mindig levettem a cipőmet előtte, mert nagyon jó érzés volt, ahogy a hideg víz és a talapam alatt még meleg járda az én lábamon találkoznak. A lábfejen túllépve, igazán remek érzés beletúrni dolgokba, mondjuk egy kávészemekkel teli zsákba, a tészta alapanyagaiba, amíg még nincsenek összegyúrva, a kifejtett zöldborsószemek közé… stb. Aztán vannak dolgok, amiktől…

Nőgyógyásznál jártam, és meglepően megviselt. Persze minden a kedélyállapotomtól függ, így a hozzáállásom időről időre változik, és közrejátszhat ugyan, hogy tavaly voltam először, de akkor nagyon izgalmasnak találtam a vizsgálatot. Igen, szexuális értelemben volt izgalmas, sőt, izgató. Az, hogy levetkőzöm egy idegennek nevezhető férfi előtt, aki egy egyértelműen kiszolgáltatott pózban ül be a combjaim közé és fokozatosan merül bele a pinámba, kifejezetten felizgatott. Akkoriban kezdett érdekelni az ún. ‘medical fetish’, de hamar rájöttem, hogy akiket ez érdekel, mind túlságosan perverzek hozzám, nekem. Pontosabban, játszásiból nem hívnék senkit doktorbácsinak, viszont elképzelhetőnek tartom, hogy adott szituációban, megfelelő hangulatban és affinitással nem bánnám, ha a doki visszaélne a helyzetével. Egyszer, de ma nem…

Mindig szerettem külföldön lenni, mert ott egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, mint itthon, leginkább az emberek mentalitásában való különbség miatt. Mert úgy tűnik, „nyugaton” az emberek kibékültek önmagukkal, kiléptek az állandó megfelelni akarás ördögi köréből -mármint a kapcsolatok, szeretők, szerelmek: párválsztás terén értem ezt-, és ahelyett, hogy másokat fürkésznének, irigykedve vagy épp pocskondiázva (ha van különbség a kettő között), arrafelé egyszerűen csak jól vannak. Teszik a dolgukat, élik az életet, odafigyelnek önmagukra, tisztelik a többieket. És amikor mindebbe belecsöppen egy magyar állampolgár, kegyetlen kritikával becsmérli a tengerparton napozó hatvanas éveiben járó angol hölgyet, aki leveszi a bikinifelsőjét és a hasa is ráncos. Csak nem értem, miért, hiszen a lady…

Fáradtan és lomhán készültem tegnap az éjszakára, a meleg eltompított engem is. Nem is akaródzott elindulni, dehát már várt rám az a lány. Úgyhogy egy nagy adag jegeskávé elfogyasztása után színre léptem és tulajdonképpen elég volt meglátni és megölelni, máris örültem, hogy nem mondtam le, mint azt korábban terveztem. Pár hete már, hogy nem találkoztunk, jóbarátnők módjára pedig sok megbeszélni valónk volt a Városliget pingpong asztalainak egyikén heverészve két üveg bor társaságában. Ezeket a beszélgetéseinket mindig is szerettem, mert nem a hétköznapi dolgunkat felfüggesztve ülünk be egy kávézóba például, hanem mindentől távol és mindenből kilépve zajlanak. Aztán belevetettük magunkat a buli forgatagába. Rettentően meleg volt bent, de a fülledtség illett…

Sosem a fájdalom miatt kívántam a fenekemre csapó tenyeret, és most, amikor megjegyzte, hogy milyen szép hangja van a csattanásoknak, elégedetten kínáltam tovább a seggem. Márcsak azért is, mert egy korábbi alkalommal én magam is ezért találtam izgatónak a dolgot. A tenyér okozta fájdalom egyébként meglepően erős tud lenni, de kellően nedves pinával ebből semmit nem lehet érezni, inkább csak tovább ingerel. Más körülmények között nem viselném, önmagában a fájdalom sosem érdekelt- persze más az, hogy izgalmi állapotban érdekes próbálgatni, mennyi az, ami még jól esik. De alapvetően ez sem jellemző. Viszont egy békésen induló, együtt töltendő nap végére túlságosan begerjedve kétségbeesetten kerestük a megfelelő helyet a belváros szívében, ahol…

Azt hiszem, fel kéne már nőnöm. Nem jó, hogy nem hiszek az egyszerű dolgokban, a hétköznapi érzelmekben, hogy ágyról ágyra távolodom el a romantikától és az igazán banális szerelemtől. Elutasítom a hagyományt, csak abba élem- és adom bele magam, ami extrém, mindig valami új kell. Nem tudom, meddig élhető ez így, mert közben vágyom arra, hogy állandó legyen, hogy állandóan (itt) legyen. Eljátszom a legvadabb szeretőt és örömömet lelem benne, aztán azt követelem tőle, amiről korábban én magam mondtam le, és ilyenkor nem tudom kontroll alá vonni az érzelmeimet. Őszintétlennek, vagy akár hiteltelennek tűnhet az éjszakai alakításom, amikor nőstényállattá változva élvezem a saját testem, ahogy az övéhez ér, és másnap…

Maga a kötözés, mint művészet vagy szexuális adalék -kinek mi-, sosem érdekelt, pedig első tapasztalataim között találkoztam vele. Túl hirtelen jött, és túlságosan lázba hozott az előttem kitáruló világ, különben, visszagondolva a helyzetre, nem valószínű, hogy hagytam volna magam. Kezek a hátam mögött megkötve a csuklóimnál fogva- a klasszikus póz, mondhatni. Semmit nem jelentett. Arra emlékszem, hogy nem tudtam mozdulni, ami kényelmetlenné tette a dolgot, olyannyira, hogy ki is estem a „ritmusból” egy pillanatra és már éppen nevetségessé vált a helyzet, amikor az uraság méltóztatott visszaterelni a figyelmem a színdarabunkhoz. Azóta sem kerestem efféle örömöket, egy-egy netes ismerkedés során elhangzottak olyan kérések, hogy például egy harisnyával kötözzem össze a bokáimat…

Érdekes élmény vár mindenkire, aki direkt vagy véletlenül betéved a belváros egy piciny boltocskájába, hiszen egyenesen az Édenkertbe lép be. Az üzlet egyszerű, barátságos és otthonos, bár annyi mindennel van megpakolva, hogy elsőre kicsit zsúfoltnak tűnik. A tulajdonosnő jókedélyű, segítőkész, energikus és kreatív. Bármiben segít, bármit megszerez, bármit összeállít, akár van ötletünk, akár nincs. Az üzlet méretei éppen a kommunikációt segítik elő, mivel az apró helység tényleg csordultig van pakolva, az egyetlen esélyünk, hogy megtaláljuk, amit szeretnénk, ha beszélgetésbe bonyolódunk. Nekem ez nagyon szimpatikus, már önmagában az is, hogy egy különösen nyitott és természetes nővel beszélgethetek, aki nem mellesleg sok száz másik nővel kerül kapcsolatba nap, mint nap. Sosem gondoltam…