Mint nagybani pornófogyasztót, már-már örömmel tud eltölteni, ha csemegézés közben valami érdekességre bukkanok. Most, hogy a hétvégémet a pszichoanalízisnek szenteltem, a filmekben is óhatatlanul a tudatalatti vagy szimbolikus mozdulatokat figyeltem. Nemrégiben tűnt fel, és nem is láttam csak egy-két filmben, hogy a férfi a női mell simogatása közben körömmel piszkálta, vakaráshoz hasonló kézmozgással elkaparta a mellbimbót. Erre felfigyeltem akkor, hiszen a saját mellemre, mint a fájdalomokozás általam elfogadott színterére szoktam gondolni, ami egyébként önmagában is érdekes, hiszen nem kell túl mélyre ásni a pszichológiába, hogy tudjuk, mit jelent a(z anya)mell és a tőle való elszakadás. De épp ezért tartottam érdekesnek ezt a bántó- megsemmisítő férfiközeledést is a duzzadt mellbimbóhoz, ami…

A minap egy olyan felvetést olvastam, ami szerint a különböző szexuális fétisek, melyekért a férfiak rajonganak, úgy mint pl. a női láb és ennek csipkés ésvagy tűsarkú kellékei, de nagyon jó példának bizonyul a felcsatolható pénisz vagy egy egyszerű vibrátor, melytől hátsó támadást várnak a nőktől (határozottan heteroszexuális létükre!), mind a kasztrációs félelmeik szüleményei. Plusz ebből fakadóan nem mások, mint péniszpótlékok. Először nagyon nagy butaságnak tartottam, de nem feltételnül az. Az első problémám az volt, hogy nőként túl sok férfiak által a női testen favorizált kiegészítő hat rám izgatóan. Aztán rájöttem, hogy én erre büszke vagyok, hogy imádom, hogy ezzel a férfiak zömének érdeklődését felkeltem, hogy pont azzá válok a…

Roppant izgalmas képeket találtam, ami meghozta a kedvem az íráshoz. Pedig az égvilágon semmi közlendőm nincs. A testem azt dörgöli az orrom alá, hogy eléggé kimerültek az érzelmeim elvarratlanságuk, feldolgozatlanságuk és kimondatlanságuk okán. Így mostmár nem csak mondanom kell a továbblépést és nyitottságot, hanem úgy is kell tennem. És nem pofozkodnom, amikor ott a lehetőség, nyilvános bocsánatkérés érte. Olyan ösztönösen jött, hogy amikor leesett, hogy a kezem mire készül, először megállítottam. De ennél sokkal jobban meg akartam tenni, mert másodjára már nem sikerült. Gondolom, a tudattalanomnak jó oka volt rá, hogy a rajtam fekvő „állat” felé ilyen gesztussal lépjen fel, így nem is firtatom. Csak meglepődtem, hogy milyen jól esett……

Kedvem támadt a vibrátoromhoz a minap és megint rájöttem, hogy nagyon tetszik a testem termelte nyálka. Eleve úgy szeretem, ha van elég időm és türelmem, vagyis a testemnek van elég türelme, hogy kivárjuk, amíg kellően nedves leszek. A vibrátort bevetve némiképp könnyebb ezt elérni. Utójátékként szoktam lesimogatni róla a sűrű, rátapadt nedveket. Ahogy végighúzom rajta az ujjam, a nyálka megtapad a bőrömön, és már onnan akar lecseppeni, de csak nyúlik és húzódik, amíg a nyelvemmel el nem kapom, vagy egyszerűen a számba csorgatom…Mint ahogy az is mindig tetszett, ha a férfi szájából vagy ujjáról kóstolhatom meg a saját ízem. (A véremről nem is beszélve.) Talán az intim-jellege miatt… De ez…

Még egy szörnyű folyamat zajlik bennem, amit sosem gondoltam volna, hogy felmerülhet egyáltalán. Amióta az eszemet tudom, tehát amióta a szex foglalkoztat, a férfi segg, mint olyan, mindig tabu volt. Nem ért semmilyen megrázkódtatás, vagy kellemetlen élmény vele kapcsolatban, de mégis tudatosan kerültem, és tulajdonképpen most is csak épphogy kerülgetem még. Valószínűleg a saját fenekemből kiindulva alakult így, hiszen, ha abba nem voltam hajlandó nyúlkálni, akkor egy másik emberébe pláne nem. Csak aztán volt elég „bátorságom” ahhoz, hogy saját tisztaságomról meggyőződjek, és ezért elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy akkor a másik sem lehet különböző… Érdeklődésemet fokozza az az ettől teljesen független barátság, amit a férfi herékkel tartunk fent, hiszen onnan…

Megint túl sok nekem a blog és gondolkoztam azon, hogy nem folytatom, vagy legalábbis felfüggesztem egy időre. Túlságosan egy irányba indultam vele, amiről viszont nem mindig lehet írni, mert ezer más dolog is feladat, amik egyszerűen nem hagyják szóhoz jutni a testet. Aztán kedvenc barátnőm jelezte, hogy látni szeretne már, és némi vásárlással kötöttük egybe a randinkat. A körút során cipőt kerestem, ami mindig jó alkalomnak bizonyul arra, hogy minden tűsarkút végigpróbáljon az ember lánya, hogy ezáltal felélénkítse érzékeit. Ezt hívják látens fetisizmusnak(?!). A melleim közé bújó barátnővel tölött nap önmagában is elég, hogy a vágyaim életre keljenek, de a korábban bejelentett és várva-várt fekete csipkefűző is megérkezett. Az az…

A 06 90- korában ki kell állnom a telefonszex nyújtotta lehetőségek és előnyök mellett. Merthogy én űzöm, méghozzá rendszeresen és elég fiatal korom óta. Mint minden, ez is az internet miatt van. Beszélgetek valakivel, felhív, megnevettet, az érdeklődés felélénkül, vággyá alakul, ami természetes, hiszen minden férfi- nő kapcsolat (és néha egyéb párosítások is) alapvetően a szexre, eredendően a fajfenntartásra irányul. És van, amikor az online ismerkedés egyszerűen a vágyak kifejezésébe torkollik. Pontosabban a vágyak kifejezésének vágyába. A telefonszex egy nagyon bizalmas és nagyon gátlástalan dolog. Sokszor előfordult már, hogy egy ismerkedő beszélgetés a szexre terelődött, éreztem a hangján a változást és én is nedves lettem, mégsem léptünk át egy határvonalat.…

Legelőször egy sráctól hallottam a fétispartikról pár évvel ezelőtt. Fogalmam sem volt, miről beszél pontosan, drága ruhák, londoni összejövetel, és egy olyan élmény, ami egészében megváltoztat. Emlékszem, ahogy mesélt, csillogó szemekkel, mámorosan, lélekben egészen máshol járt közben. Ettől persze engem nem kezdett érdekelni a dolog, nagyjából tudtam, hogy különböző anyagok, ezekből készült ruhadarabok, kiegészítők és tárgyak már-már vallásos jellegű bálványozásáról, vagy legalábbis ezek szexuális izgalmat fokozó hatásáról van szó. Persze, logikus, hogy nem folytam bele, ha az ember másokkal él együtt, sok mindent nem tesz, mert egyszerűen nincs kedve megmagyarázni. A körülmények nem változtak, de lassacskán kialakultak a szükségleteim a külöböző fehérneműk iránt elsősorban, úgy mint harisnya, kesztyű, különlegesebb bugyik…,…

Nem tudom, mikor történt, hogy magamra találtam, és azt sem, hogy visszafordítható-e a folyamat. Persze a megoldás az lenne, ha megoszthatnám önmagam egy másikkal, ha az önmagunk éppen találkozna. És ez pillantokra meg is történik. Máskor viszont nagyon rosszul esik, hogy mégsem. Sokszor túl sok vagyok, ezt tudom. De akkor is… A szexuális életem rólam szól, a másik ember legtöbb esetben csak kiegészítője önmagamnak, de nem egyenrangú társ. Ami nagyon elkeserítő számomra (is). Az alapvető oka ennek a fantáziám, amiben lubickolok, otthonosan járom be, fedezem fel újra és újra. Mindig egy kicsit másabb, egy kicsit merészebb, egy kicsit higgadtabb… Mikor mire vágyom. De én alakítom, ahogy nekem tetszik. Talán ezért…

Valószínűleg minden nő kívánósabbá válik azokon a napokon, amikor a természet is az orra alá dörgöli a tényt, hogy márpedig ő nő. Ezek a tudattalan, ösztön-impulzusok intenzív késztetései okozzák ezt, melyek elsősorban a fajfenttartási kötelezettségeink ellátását szándékoznak kiprovokálni. Nyilvánvalóan különbözően éljük meg, de a tapasztalatom az, hogy azok a nők, akiknek nem sikerült megbékélniük a megváltoztathatatlannal, éppen nőiségüket utasítják el, tehát önmagukat is. Engem még mindig lenyűgöz a testem. Sosem számolgattam ciklusokat és napokat, körülbelül tudom, mikor kell várnom a vérfakadást. A testem pedig ennek megfelelően jelez nekem. 5-7 nappal előtte, a mellemben érzem először, megduzzadnak a mirigyek, a melltartót ilyenkor egy kicsit kicsinek érzem, a bőröm tapintása is feszesebb…

Nagyon kedvemre való az intimitás határainak feszegetése, hogy meddig tartozik csak kettőnkre ( esetleg hármunkra, négyünkre… stb.) a „játék”, és mikor vonódnak bele mások is, többé- kevésbé akaratlanul és óhatatlanul. Nem az exhibicionizmusomról van itt szó, nem feltétlenül provokatív és figyelemfelkeltő módon művelem, amit művelek, de valóban izgalmassá teszi, hogy esetleg valaki megláthatja, ha a férfi keze a fenekembe markolt, melleim közé csúszott… stb. Viszont a magamutogatásnál hangsúlyosabb összetevője az efféle jeleneteknek, hogy egy szokatlan, ágyon és házon kívüli módon érek a másikhoz úgy, ahogy mások előtt nem illik. És, hogy mivel nem illik, úgy kell tennem, hogy mások ne is vegyék észre. A közös titokban mindig van valami többlet,…

Már épp lemondtam egy egész éjszakán át tartónak ígérkező mulatozásról, amikor csörgött a telefon. Kedves szeretőm érdeklődött, jelen vagyok-e az összejövetelen, mert ő igen, és hát ismer annyira, hogy tudja, hol vagyok fellelhető éjszakai kimaradozásaim idején. A jelenléte csábító ajánlattá formálódott a fejemben és meghozta a kedvem a társasági élethez, gyors öltözködés után útra is keltem. Furcsa volt, hogy jelenlévő barátaim helyett az ő barátaival töltöm az időt. Nem ismertem őket, viszont nagyon kedvesen fogadtak és jól éreztem magam. De a drágaság kezdett szenvedni és nyaggatott, hogy menjünk már- menjünk már- menjünk már. Mert a türelmetlen férfi pont olyan, mint egy kisgyerek: kezelhetetlen és akaratos. Nekem nem nagyon akarózott elmennem…

A szerető szerep számomra azért problémás, mert keretek közé szorít. Ugyanakkor épp ezért szimpatikus, mert konkrét megegyezésen, ha úgy tetszik, szabályokon alapul. Mint mindig, a kialakulásához két ember kell. Van, hogy vállalom a korlátokat, mert valami olyannal leszek több általa, ami megéri az áldozatot, de máskor ennek semmi értelme. És nincs olyan, hogy ezt az ember ne tudná rögtön az első pillanatban. Ebben is a lényeg a játék, szeretőnek lenni minden kötöttség ellenére a legfelszabadítóbb dolog, ami csak történhet. Mert megtehetek bármit, sőt, a szerep maga is megköveteli, hogy feszegessem bátran a határaimat. Valószínűleg az elvárások-nélküliségében rejlik a biztonság, mert megállapodtunk, ha nem is írott formában, ki mennyit ad. És…